A darabot szeretném ma éjjel befejezni…

Főhőse híres XII. századi esztergomi érsekünk, aki három királytól tagadta meg a koronázást. Pontifex Lucas. Azt hiszem, ez világtörténelmi kuriózum (is).

Pontifex Lucas non coronat.

Nem azért választottam a témát, mert ma is lenne kiktől (kiktől, és nem kitől, az előző nyolc év se volt semmi, azok se jöjjenek vissza) a koronát. Lehet, persze, hogy a téma ebből a szempontból is aktuális. Jó lenne négy évre egyszer a sok egyéb helyett olyant koronázni (nem választani, hiszen ez csak a szabad választás paródiája; négy évig semmi befolyása sincs a szabad választónak, legfeljebb elszenvedheti, ahhoz joga van), aki valóban ennek az országnak az érdekeit képviseli következetesen és okosan. Nem valami haveri körét, de nem is a nemzetközi pénzhatalomét.

Pontifex Lucas non coronat.

Annak idején az általam nagyon tisztelt Albert Schweitzer azt írta, hogy a modern világ egyik legfőbb baja, hogy az emberek személyes felelősségüket a társadalomra, illetve annak intézményeire ruházták. Megjósolta, hogy ez könnyen vezethet valami arctalan, intézmények felett álló hatalom megjelenéséhez, amivel a választott vezetők irányította államok nem tudnak mit kezdeni. Akkor sem, ha egyébként akarnának.

Schweitzer szerint ez a fejlemény teljesen felszámolná a demokráciát, csupán annak kulisszái maradnának.

Nem ismerős a kép?

—–

Olyan embert kerestem, aki nem ruházza semmiféle intézményre a tulajdon felelősségét.

—-

Részlet a darabból:

—-

LÁSZLÓ HERCEG:

Távolítsátok el Lukács érseket!

Börtönbe vele!

TESTŐRÖK:

Parancsodra, felség!

(Megragadják Lukácsot.)

LUKÁCS:

(A két karjával ellöki a Testőröket.)

Si quis dixerit, anathema sit!

MÁRIA THEODÓRA:

(Félre István herceghez.)

Szentséges Isten! Tűnjünk el azonnal!

Kiátkozza a királyt!

(István herceg, Mária Theodóra el.)

 X. Jelenet

Ugyanott

Dénes, László herceg, Belos, Mikó, Impud, Tamás, Lukács, Testőrök

LUKÁCS:

Interdictum!

MIKÓ:

Érsek atya! Ne!

LUKÁCS:

Excommunicatio!

MIKÓ:

Istenem!

LUKÁCS:

Kiközösítem és kiátkozom

A trónbitorló László herceget

És Kalocsa hitszegő érsekét

Minden hívükkel, szolgájukkal együtt!

DÉNES:

Nagy baj van!

MIKÓ:

Súlyos anatéma rajtunk!

LÁSZLÓ HERCEG:

Aljas, bitang pap!

LUKÁCS:

Kiátkoztalak!

Szállj magadba! Vezekelj, trónbitorló!

Vonulj vissza! Mutass bűnbánatot,

S alázattal kérd a király kegyelmét!

LÁSZLÓ HERCEG:

(Felpattan):

MIKÓ:

Felség, ne!

LÁSZLÓ HERCEG:

Félre az utamból, érsek!

(Ellöki Mikót.)

(Lukácshoz.)

Vond vissza azonnal, különben véged!

LUKÁCS:

Nem gyónhatsz. Nem áldozhatsz, nem vehetsz

Még utolsó kenetet sem magadra.

Az udvarodban nincs keresztelő,

És nincs temetés. Ha meghalsz: elásnak.

Nem köthetsz házasságot, senki sem

Tartozik többé hűséggel neked.

Nem kerülhet fejedre korona.

LÁSZLÓ HERCEG:

Alávaló!

LUKÁCS:

Szállj magadba, bitorló!

Vezekelj. Imádkozz, és könyörögj,

Akkor talán majd bocsánatra lelsz.

LÁSZLÓ HERCEG:

(Kardot ránt.)

LUKÁCS:

Bűnbánatra intelek, trónbitorló.

Tagadd meg bűnödet, és vezekelj!

LÁSZLÓ HERCEG:

Megöllek, ha fel nem oldod az átkot!

(Kardot fog Lukácsra.) 

LUKÁCS:

Ha meggyilkolsz, kiátkozott maradsz.

LÁSZLÓ HERCEG:

Félsz a haláltól, megátalkodott?

(Lukács torkának szegezi a kardot.)

LUKÁCS:

Te nem félsz a kárhozattól, bitorló?

LÁSZLÓ HERCEG:

(A testőrökhöz.)

Hát ti ketten mit tátjátok a szátok!

Fogjátok már el a szentségtörőt!

TESTŐRÖK:

Igen, felség!

(Megragadják Lukácsot.)

LUKÁCS:

Mutass bűnbánatot, kiátkozott!

Különben kárhozatra jut a lelked.

LÁSZLÓ HERCEG:

Vigyétek innen! Börtönbe vele!

Nem kaphat, csak kenyeret és vizet!

TESTŐRÖK:

(Rángatják Lukácsot kifelé.)

LUKÁCS:

(Újra ellöki a Testőröket.)

Interdiktumot mondok udvarodra!

Kiátkozlak az egyházból, bitorló!

LÁSZLÓ HERCEG:

Ti két balfácán! Vigyétek azonnal!

TESTŐRÖK:

(Kirángatják Lukácsot.)

Lukács, Testőrök el.)