A darabról már írtam – remélhetőleg ma éjjel befejezem.

Részletet akkor nem adtam belőle, most pótolom.

A színpadon: Petőfi Sándor és színésztársa, Némethy György.

———

PETŐFI:

Ne is folytasd, Gyuri, mert butaság.

A rögtönzés csupán a munka része,

A jó színész így készülhet fel arra,

Hogy minden világot életre kelt,

Amit a drámaköltő álmodik,

De rögtönözni pusztán önmagában

Csak füst az áldozati tűz helyett,

A ripacsok szánalmas hübrisze.

NÉMETHY:

Amit Lear-ről mondtál, az érdekes.

PETŐFI:

„Az urat, ki rávett, hogy
Add át országodat,
Jer, állitsd ide mellém,
Vagy állj helyén magad.
Megláthatd, melyik édes,
Melyik fanyar bolond.
Itt áll egyik tarkán, amott
A másik. – Meg ne mondd.”

Ha ezt harsányan, bohóckodva mondja,

Abból semmi egyéb ki nem derülhet,

Mint hogy fogalma sincs a külvilágról,

És semmit sem ért.

NÉMETHY:

Nem tudom követni.

Talán csak nagyon ostoba vagyok.

PETŐFI:

Minden egyéb címeidet elajándékoztad, az veled született.

NÉMETHY:

Mi van?

PETŐFI:

Minden egyéb címeidet elajándékoztad, az veled született.

NÉMETHY:

Most bolondozol?

PETŐFI:

Bizony nem.

NÉMETHY:

Te mégsem vagy egészen bolond.

PETŐFI:

„Lordok és nagy emberek nem engednék azt nekem: ha egyedáru-jogosítványom volna rá, ők is részesek akarnának benne lenni; s a hölgyek, éppen azok nem hagynák egymagamnak a bolondságot, ők is kaparítanának el belőle.

Adj egy tojást, komám, s én két koronát adok neked.”

NÉMETHY:

Cudar! Miféle tojásról handabandázol itt nekem?

PETŐFI:

Te nem tanultad meg a szövegedet, Gyuri?

NÉMETHY:

Nem hát! Arra van a súgó!

PETŐFI:

De legalább elolvastad?

NÉMETHY:

El akartam, csak nem értem rá.

PETŐFI:

Gyuri! Azonnal kezdődik az előadás!

NÉMETHY:

A dalokat tudom!

(Énekel):

Ez év nem kedvez a bolondnak,
Mert most a bölcs is dőre;
Nem bír eszével, s a majommal
Komázik nyakra-főre.

PETŐFI:

Ez nem a te dalod, hanem az enyém!

NÉMETHY:

Biztos? Azt hittem, hogy az enyém!

PETŐFI:

Te csirkefogó!

NÉMETHY:

Azt hiszem, én vagyok a jobb színész!

PETŐFI:

Kérlek, komám, fogadj nekem mestert, hogy hazudni oktasson; úgy szeretném megtanulni a hazudást.

(Párnákat hajigál Némethyhez.)

NÉMETHY:

Na mi van? Elhitted nekem, komám?

PETŐFI:

„Légy vígan, kérlek, mert eszed sohasem fog papucsban járni.”

NÉMETHY:

Tehát ma szomorú Bolond leszel.

(Felnevet.)

PETŐFI:

Mi nevetnivaló van itt?

NÉMETHY:

Sanyi!

Te fel fogod hergelni Lear királyt!

Elképzelem, milyen lesz Deézsy képe,

S nevetnem kell.

PETŐFI:

Meg fogja érteni.

NÉMETHY:

Mármint a Deézsy Zsiga? Hogyne. Persze.

Róla mintázták a megértés szobrát.

Nem mondtam még?