Tegnap éjjel fejeztem be. Kevesebb szereplőre dolgoztam át, és dalszövegeket írtam hozzá.

Részlet:

—-

Brekekex egyedül

 

BREKEKEX:     

A gyilkost jól kivallatom,

Utána letartóztatom,

És a börtönbe csukatom!

Mert a varjú nem ostoba,

A rendőr se lehet buta.

Jól tudom, hogy rá kell szednem,

A varjat lóvá kell tennem,

Különben nem fog vallani!

 

(Belép Kornél.)

 

 

1. Jelenet

Brekekex, Kornél

 

 

KORNÉL:    

Mit akarsz, Brekekex béka?

 

BREKEKEX:           

Kár tagadnod; mindent tudok!

 

KORNÉL:

Mindent?

 

BREKEKEX:           

Előttem nincs titok!

 

KORNÉL:

Mindentudó vagy, Brekekex?

Elhiszem, hogy ezzel hencegsz,

De engem mért hívtál ide?

 

BREKEKEX:

Rólad tudok mindent!

 

KORNÉL:

Ejnye!

Melyik varjúlányt szeretem?

BREKEKEX:

Na, az nem érdekel engem!

 

KORNÉL:

Mégis, melyiket? Klárikát?

Vagy nagycsőrű Kornéliát?

 

BREKEKEX:           

Mondtam, hogy ez nem érdekel!

 

KORNÉL:    

Hát akkor miért higgyem el,

Hogy mindent tudsz rólam, béka?

Amilyen buta portéka

Vagy, igen sokat füllentesz;

Mit kívánsz tőlem, Brekekex?

 

BREKEKEX:           

Egy beismerő vallomást.

 

KORNÉL:    

Ejnye! Csak ennyit? Semmi mást?

 

BREKEKEX:           

Ha önként vallomást teszel,

Nagyon töredelmes leszel,

Az enyhítő körülmény lesz.

 

KORNÉL:

És hol lesz az, te Brekekex?

 

BREKEKEX:

Hát a bíróságon.

 

KORNÉL:

Igen?

És mit kéne beismernem?

 

BREKEKEX:           

Mindent, amit elkövettél,

Be kell most vallanod, Kornél.

 

KORNÉL:

 

(Félre):

 

Nem mondom: azt, ami fényes,

És elég sima, nem érdes,

Időnként el szoktam csenni,

Meg gyümölcsöt lopok. Ennyi

Az én teljes bűnlajstromom.

Most egyáltalán nem tudom,

Hogy a béka mivel vádol.

 

(Fenn):

 

Mit valljak be neked, béka?

Némi kis gyümölcs, egy-két véka;

Néhány fényes tükördarab

A fészkemben mindig akad,

De a szarka nagyobb tolvaj,

És őt nem éri semmi baj.

Őt mért nem vallatod soha?

 

BREKEKEX:

A szarka nem rabló!

 

KORNÉL:          

Mi van?

Hát szerinted ki a rabló?

Tán a szelíd fácántojó?

A szarka nem rest ám soha,

Amit meglát, azt megfogja,

És azonnal el is lopja.

A festményt a fakeretből,

Az órádat a zsebedből,

Sütidből a tölteléket.

Kis fekete angyal vagyok

Hozzá képest: alig lopok!

 

BREKEKEX:

Ne túlozzunk!

 

KORNÉL:          

Most mit brekegsz?

Mi bajod velem, Brekekex?

Tán szarkának nézel engem?

BREKEKEX:

Hát szarkának nem nézlek.

 

KORNÉL:          

Nem?

Biztos? Nézd, a szarka tarka,

Szürke tolla, hosszú farka

Fehér-fekete ruhája

Van neki, meg lepcses szája:

Mint egy jó nagy batár. Kár, kár,

Zeng tőle az egész határ.

Megmondta a mátyásmadár,

Polgári nevén a szajkó:

A szarka igen nagy rabló.

Én pedig fekete vagyok,

És békésen elkárogok

Magasan a mező felett,

Nem bántom a gyerekeket,

Sem pedig a felnőtteket.

Nem mondom, ha nyit a bazár,

Néha csenek ezt-azt, kár, kár,

A gyümölcsöt is szeretem,

Hogyha tehetem, megeszem,

De el csak nagy néha viszem.

Neked szarkával van dolgod,

Brekegj rá, koptasd a torkod,

Sebesen ugorj utána,

Koslass érte fel a fára,

Hogyha pocakod leadod,

Talán egyszer elfoghatod,

Aki oly ártatlan, mint én,

Azt meg örökre hagyd békén!

 

BREKEKEX:                       

Nem így áll a dolog, varjú!

 

KORNÉL:

Szent széna, szalma, meg sarjú!

Csak összevissza lefetyelsz,

A szarkával összekeversz,

Mindenfélét locsogsz-fecsegsz,

Mi a bajod hát, Brekekex?

 

BREKEKEX:

A szarka nem gyilkos!

 

KORNÉL:    

Mi van?

 

BREKEKEX:           

Ma reggel erre szálldostál,

Nyuszi kertjébe rontottál,

Tojásait elraboltad,

Szegény Morzsát meggyilkoltad!

 

KORNÉL:    

Mi, hogy én? Harapós Morzsát?

És mondd csak, az öreg tölgyfát

Nem vágtam ki a csőrömmel,

És nem ástam tíz körömmel

Olyan krátert, hatalmasat,

Amitől a Föld meghasad?

Bolondgombát reggeliztél?

 

BREKEKEX:           

Gonosztevő, tagadni mersz?

 

KORNÉL:    

No, béka, most ez az a perc,

Amikor meg kell kérdenem,

Normális vagy-e, Brekekex?

 

BREKEKEX:           

Most vallj be mindent!

 

KORNÉL:

Mit brekegsz?

Van tán erre bizonyíték,

Vagy csupán a te rögeszméd?

 

BREKEKEX:

Itt láttak, varjú, a kertben!

 

KORNÉL:

Fölötte repültem, kár, kár,

Mint akármelyik más madár.

 

BREKEKEX:           

Le is szálltál ide!

 

KORNÉL:

Kár, kár,

Ezt ki mondja?

 

BREKEKEX:           

Tanúm van rá!

 

KORNÉL:

Jól van, hát leszálltam, habár

Azt nem tiltja a törvény. Kár!

 

BREKEKEX:           

Miért szálltál le?

 

KORNÉL:

Gyümölcsért,

Némi körtéért, almáért,

Még nem lepte őket a sár,

Kárba is vesztek volna, kár,

De ezt már meg is bántam, kár.

 

BREKEKEX:           

Megetted őket?

 

KORNÉL:

Kár, kár, kár!

Mi mást tettem volna, kár, kár?

Arra jó a varjúkaja,

Hogy a jó varjú bekapja!

 

BREKEKEX:           

Mást nem ettél?

 

KORNÉL:

Én azt hiszem,

Kaján kívül mást nem eszem!

 

BREKEKEX:           

A tojások?

 

KORNÉL:

Mi van velük?

 

BREKEKEX:                       

Úgy vélem, titkolsz valamit!

 

KORNÉL:

Mit titkolok, Brekekex? Mit?

Hím létemre tojtam oda,

Tán azt hiszed, te ostoba?

 

BREKEKEX:                       

Nyuszi tojásait kérdem.

 

KORNÉL:

Nem láttam őket!

 

BREKEKEX:           

Úgy vélem,

Mindet elloptad! Add elő!

 

KORNÉL:

Figyelj, te bölcs felügyelő!

A nyakamba akasztottam,

És magam után vonszoltam,

Vagy tán még szárnyra is keltem,

A levegőben cipeltem

Azt a hatalmas kosarat?

Tán jó mélyen lelógattam,

Vagy légi taxit fogadtam?

Mit gondolsz, brekegő bakter,

Mi vagyok én, helikopter?

 

BREKEKEX:           

Jó. Lehet, hogy nem loptad el.

 

KORNÉL:    

Hát nem.

 

BREKEKEX:

De Morzsát megölted!

 

KORNÉL:    

Hát igazán kedves tőled,

Kedves, aranyos Brekekex,

Hogy itt gyilkosságról brekegsz,

S engem gyilkosnak nevezel,

De arról már meggyőződtél,

Hogy Morzsa valóban nem él?

 

BREKEKEX.

Mivel sehol sincs…

 

KORNÉL:

A teste?

Az még megvolt tegnap este,

És ma reggel is.

 

BREKEKEX:           

Az megvolt.

 

KORNÉL:    

Mármost akár élő, vagy holt,

A teste el nem párolog.

 

BREKEKEX:           

Nahát, most, hogy így kimondod…

 

KORNÉL:

Ha meghalt, hol a holtteste?

Talán bizony meg is ette,

Aki reggel meggyilkolta?

 

BREKEKEX:           

Mért, az lehetetlen volna?

 

KORNÉL:    

Hát ha ez mégis így volna,

Az a gyilkos vagy akkora,

Mint egy nagy templomkupola,

Vagy mint egy dromedár, kár, kár,

Vagy, mert Morzsát így ette meg,

Máris halálosan beteg.

Mert az a rossz falánk fajta,

Aki Morzsát felfalhatta,

Meg vele a tojásokat,

Az összeset, igen sokat,

Az oly mértékben bezabált,

Már a halálán van, beteg,

S még a reggelt sem éri meg.

Van itt ilyen?

 

BREKEKEX:

Én nem tudom.

 

KORNÉL:

Hát én pedig azt mondhatom,

Hogy én ilyen nem lehetek.

Egyrészt fogaim sincsenek,

Másrészt bennem el se férne,

Harmadrészt: mindenki tudja,

Hogy a varjú és a kutya

Közt a kutya az erősebb.

Kutyagyilkos nem lehetek,

Ezt még te is beláthatod.

 

BREKEKEX:

Hát ahogy ezt így elmondod,

Csaknem meg is győztél vele,

De van más is.

 

KORNÉL:

Mi a fene?

 

BREKEKEX:

Nem aludhat ki a gyanú,

Mert látott téged egy tanú.

Mert nem járt itt más senki sem,

Te vagy a tettes, azt hiszem.