DRINÁPOLY KÖRNYÉKE, 1664. december 15. vasárnap

Mirza Aslam már kora hajnalban tovább indult. Ő vezette az elővédet. A sereg többi része is szedelődzködött, csak a vezérekre vártak. Mehmed Girej és a többi parancsnok kevés kísérettel bement a városba, a Szelim-mecsetben mohamedán istentiszteleten vettek részt, majd találkoztak a nagyvezír megbízottjával, a harmincéves Kara Musztafa kajmakámmal.

A fekete szakállas férfi kíséretében híres és jeles oszmán tisztek várták a kánt, közülük a legjobb benyomást egy albán származású katona, a körülbelül ötven esztendős Hodzsazade Abdurrahman Arnaut, a janicsárok kethüdája tette Mehmed Girejre.

- A többi csak puhány, bugyogós disznó! – mondta erre még Tuhaj Giraj is, pedig ritkán fordult elő, hogy ő és Mehmed Girej bármiben is egyetértsenek.

Igazából Kara Musztafa kajmakám javasolta Köprülü Ahmednek a tatár támadást, tüstént azután, hogy hírét vették a meghiúsult merényletnek. Cserébe Kara Musztafa kapta a feladatot a nagyvezírtől, hogy alaposan készítse elő a támadást. Ez idáig Ruméliát járta, megterveztea tatárok útvonalát, mindenütt élelmet és zabot halmoztatott fel irtózatos tömegben. A nyomorult ráják megérezték, pedig nem szabadott volna, hogy találgassanak, mert így mindenki sejti, hogy a török valamire készül. Kara Musztafa mindenütt kihirdette: karóba húzzák azt, aki fecsegni mer az előkészületekről. Sajnos nemcsak a ráják szószátyárságától kellett tartani, sőt nem is elsősorban ettől: maguk a muszlim hivatalnokok voltak azok, akiknek könnyen eljárt a szájuk; jó pénzért bármilyen információt eladtak. Hátha most, ebebn a csikorgó hidegben nem találnak vevőt.

Kalmár nem sok járt Rumélia tájain decemberben, de akit talált, mind vesztegzár alá helyeztette Kara Musztafa. Kódorgó katona viszont volt most is, velük nehezebben boldogult.

Az eleség és a lótáp felhalmozása mellett az összes hidak őrségét megkettőztette, és ahol kellett, ideiglenes hajóhídakat hozatott létre, hogy a tatárok minél gyorsabban haladhassanak. Nehezen ment, nem is sikerült mindenütt tökéletesen, de a gázlók mellé is őrségeket rendelt.

A költség nem számított, hiszen az iszlám egyik legnagyobb ellenségét, Zerinoglut kell elpusztítani, mit számíthat ilyenkor a pénz? A gyalázatos és félelmetes gyaur halála minden pénzt megér.