Ezt a darabot a hét közepéig mindenképpen be kell fejeznem. Ezen a nyáron feltűnően sok darabot kell írnom, és szinte mind ilyen “Add Uramisten azonnal!” jellegű.

Nem lövök le semmiféle poént, talán jobb, ha egyelőre semmit sem mondok a cselekményéről.

Az elejéről idézek:

——-

4. Jelenet

Bródy, Szomory, Jablonsky, Czernin, Löwenburg

LÖWENBURG:

Uraim! Franz Ferdinand Karl Ludwig Josef von Habsburg-Lothringen, Erzherzog von Österreich-Este. Ferenc Ferdinánd, a trónörökös!

SZOMORY:

Micsoda?

JABLONSKY:

Vigyázzba!

(Mindannyian vigyázzba vágják magukat.)

LÖWEMBURG:

Fegyverrel tisztelegj!

(Löwenburg és Jablonsky kardot rántanak, és tisztelegnek.)

(Belép Ferenc Ferdinánd.)

 5. Jelenet

Bródy, Szomory, Jablonsky, Czernin, Löwenburg, Ferenc Ferdinánd

(Czernin, mélyen meghajol, Szomory és Bródy némi habozás után követik.)

FERENC FERDINÁND:

Pihenj!

(Löwenburg és Jablonsky elteszik a kardot.)

FERENC FERDINÁND:

(Löwenburghoz.)

Hagyja, ezredes. Nem kell ennyire ceremoniálisnak lenni két zsidó író miatt.

(Bródyhoz és Szomoryhoz.)

Üdvözlöm önöket, uraim!

SZOMORY:

Királyi felség!

(Meghajol.)

CZERNIN:

(Sziszegve Szomoryhoz és Bródyhoz.)

Megmondtam, hogy császári felség!

BRÓDY:

Királyi felség!

FERENC FERDINÁND:

Hagyja csak, Czernin gróf! Az urak a magyar király alattvalói.

SZOMORY:

Királyi felség, megtudhatnám, hogy…

LÖWENBURG:

Nem kérdezünk a felségtől!

SZOMORY:

Pardon!

FERENC FERDINÁND:

(Bródyhoz és Szomoryhoz.)

Foglaljanak helyet uraim!

(Leül. Bródy és Szomory szintén.)

FERENC FERDINÁND:

Löwenburg ezredes!

LÖWENBURG:

Parancs!

FERENC FERDINÁND:

Jablonsky százados!

JABLONSKY:

Parancs!

FERENC FERDINÁND:

Távozhatnak!

JABLONSKY:

Értettem!

(El.)

 6. Jelenet

Bródy, Szomory, Czernin, Löwenburg, Ferenc Ferdinánd

LÖWENBURG:

Császári felség, úgy gondolom…

FERENC FERDINÁND:

Lelépni, Löwenburg ezredes!

LÖWENBURG:

Parancs!

(El.)

 7. Jelenet

Ferenc Ferdinánd, Czernin, Szomory, Bródy

FERENC FERDINÁND:

Gróf úr, ön tudja, miről van szó. Kérem, írja ezt alá!

(Papírlapot tesz Czernin elé.)

CZERNIN:

Természetesen, császári felség!

(Aláírja.)

FERENC FERDINÁND:

Megtenné, hogy magamra hagy az urakkal, gróf úr?

CZERNIN:

Természetesen, császári felség.

(El.)

5. Jelenet

Ferenc Ferdinánd, Szomory, Bródy

FERENC FERDINÁND:

Jól figyeljen, Szomory. Vagy mondjam azt: Herr Weisz?

SZOMORY:

Szomory Dezső vagyok, királyi felség.

FERENC FERDINÁND:

Weisz Mór volt az eredeti neve, nem? Magyarosan Weisz Móric. Eredetileg nem így hívták?

SZOMORY:

De igen, királyi felség.

FERENC FERDINÁND:

És most inkább Szomory?

SZOMORY:

Igen. Királyi felség.

FERENC FERDINÁND:

Ráadásul olyan hülye, echte magyar keresztnévvel, mint ez a Dezső? Szomory Dezső?

SZOMORY:

Igen, királyi felség.

FERENC FERDINÁND:

Tőlem lehet, bár úgy gondolom, a Weisz tisztességes német név. Olyan emberé, aki nem tartja magát valami sokra. Tisztességes zsidónak való név. A Szomory azonban – a magyar nemesi végződéssel – olyan ember neve, aki nem szeretne a kaptafánál maradni.

BRÓDY:

Királyi felség…

FERENC FERDINÁND:

Maga fogja be a száját, Bródy! Szomoryhoz beszélek. Nem akar a kaptafa mellett maradni, Szomory?

SZOMORY:

Nem, királyi felség.

FERENC FERDINÁND:

Maga Schutzjude szeretne lenni, Szomory? Felkapaszkodott zsidó?

SZOMORY:

Magyar író vagyok, királyi felség.