A XVII. század elején az angol király megbízásából Sir Henry Wotton Itáliába indult, hogy Anglia nagykövete legyen az összes olasz államban.

Akkoriban ez még ritkaságnak számított. Az egyes államok általában egyyzeri megbízással küldtek egymáshoz követeket.

Sir Henry útja hosszú volt, bonyolult és körülményes.

A tengeri út nem volt biztonságos, a Földközi-tengeren nyüzsögtek az arab kalózhajók. Gibraltár akkor még nem volt brit kézen, és az angol flotta sem uralta a mediterrán vizeket.

Luther Mártont, amikor még Ágoston-rendi szerzetesként egy katolikus egyetem tanára volt, megszólította egy ifjú káplán:

- Reverendissime doctor! Kérem, adjon tanácsot!

- Miről van szó, testvérem?

- Kezdek meghasonlani, atyám.

- Mi a baj, fiam?

- A pápai bullák. Meg enciklikák.

- Mi van velük?

- Ki kell prédikálnom, amire utasítanak.

- Tudom. Kötelességünk.

A káplán aggodalmasan nézett körül. Senki sem volt rajtuk kívül a kerengőben. Így is csak suttogva merte megjegyezni:

- Magam sem mindig hiszem, amit prédikálok, reverendissime doctor.