Szóval ki a fővezér?

Kiderült, hogy erre a posztra idehaza nincs alkalmas személy. 

Próbáltak importálni egyet: felkérték a főparancsnoki feladatok ellátására Habsburg Ferdinánd híres hadvezérét, Niclas Salm grófot. A kiváló katona egészségügyi állapotára hivatkozva elhárította a felkérést.

Lehetne most hosszasan boncolgatni ezt a visszautasítást, mert az ilyesminek mindig valami üzenete van. Valóban beteg volt Salm gróf, esetleg nem látott reális esélyt a győzelemre? A magyar hadsereget tartotta alapvetően vezethetetlennek? Esetleg azzal függ össze a tábornok visszautasítása, hogy sem kenyéradó gazdája, sem annak testvére, V. Károly császár - akik II. Lajos sógorai voltak - nem ígért és nem is nyújtott semmilyen segítséget a magyar királynak. Ellentétben a pápával, vagy a távoli Anglia királyával, VIII. Henrikkel.

Ezen feltételezések bármelyike igaz lehet, de ma már bizonyíthatatlan.

Egy kicsit töprengeni azért lehet rajta…
Salm gróf később igen sokat harcolt a török ellen. Utolsó sebesülésébe bele is halt. Ezt 1529-ben szerezte - amikor a török Bécset ostromolta.

——–

A következő jelölt Frangepán Kristóf. Ő - mint látni fogjuk - nem érkezik meg idejében.

Marad: Tomori Pál. A kalocsai érsek.

A magyar történelemben két sorsdöntő ütközet volt, amikor a kalocsai érsek vezette a magyar hadakat: a muhi és a mohácsi.

Ki ez a Tomori Pál?

——-

A Wikipaedia imigyen  mutatja be:

“Abaúj vármegyei köznemesi családba született. Katonai pályafutást Bornemisza János főnemes familiárisaként kezdte. Erdélyben kúriai jegyző, kincstári tisztviselő, sókamarai ispán, majd 1505-től 1514-ig fogarasi várnagy volt. 1506-ban közreműködött az ökörsütésnek nevezett adó miatt kitört székely lázadás leverésében. 1512-ben II. Ulászló követeként járt a török udvarban. 1514. július végén, Dózsa GyörgySzapolyai János őt küldte a Bihar városát ostromló parasztsereg ellen. Tomori csatában legyőzte a felkelőket és vezetőjüket, Lőrinc papot is fogságba ejtette. Az 1514-es magyar parasztháború ezzel a csatával ért véget. fegyverletétele után

1514-től 1518-ig fogarasi és munkácsi várnagy volt, majd 1518-ban budai várkapitánnyá nevezték ki. 1519 májusában az ő fellépésének volt köszönhető a nádorválasztó országgyűlésen támadt köznemesi zendülés leverése. 1520 közepén ismeretlen okból – van olyan feltételezés, hogy menyasszonya halála miatt – szétosztotta vagyonát rokonai között, a ferencesek közé lépett, és egy esztergomi kolostorba vonult.”

A katona, aki szerzetesnek áll. Mint Sienkiewicz hőse.

Csakhogy…

1523. február 4-én a magyar kormányzat kérésére IV Adorján pápa rákényszerítette, hogy fogadja el a felkínált kalocsai érsekséget. Amikor ez megtörtént, a magyar országgyűlés lelkesen megszavazta, hogy a kalocsai érsek legyen a déli védelmi rendszer főparancsnoka.

Letudták az oszmán elleni harcot.

Vajon a kalocsai érsekség jövedelméből meg lehet Magyarországot védelmezni a török birodalommal szemben?

—–

Tomori ajánlólevele a szávaszentdemeteri csata volt.

1523 augusztusának elején Ferhád pasa és Bali szendrői bég 12-15000 főnyi serege a Szerémségbe tört, és körülzárta Rednek várát. A Tomori által a hátukba küldött csapat és a sajkások azonban elpusztították a törökök Szabácsnál maradt hajóit, a sereg többi része pedig augusztus 6-7-én Szávaszentdemeternél megütközött Ferhád főerejével. A csatából menekülőket végül beszorították a Szávába, maga Ferhád is a harctéren maradt (más források szerint a szultán fejeztette le a vereség miatt).

Hosszú ideig ez volt a török ellen nyílt csatában az utolsó magyar győzelem. 

Volt is ujjongás…

Csakhogy…

Lényegében két török határmenti parancsnok zömmel akindzsikből és azabokból - azaz: harmad-negyedrangú csapatokból - álló hadát verte meg a legharcképesebb magyar kontingens. Kis túlzással azt is mondhatnánk: a fő erő.

Így a győzelemnek nincs döntő jelentősége, de minden elesett katona pótolhatatlan.

——

Tomori Mohácsnál az ellenség hadát háromszázezer főnyire (!), a magáét húszezerre becsüli…

Tisztában van vele, hogy a török állandó hadsereg legértékesebb részével, a szultán személyes vezérlete alatt álló fő erőkkel van dolga.

Ennek ellenére úgy dönt, hogy megütközik a jelentős túlerőben és minőségi fölényben lévő ellenséggel…

A hangulat nyomott. Perényi Ferenc váradi püspök a következőt mondja:

„a napot, melyen a csata lezajlik, ha már egyszer így tetszett, a Krisztus vallásáért Tomori Pál fráter vezetésével elesett húszezer magyar vértanúnak kell majd szentelni.”

Szabad-e ütközetbe vinni egy olyan sereget, amely ennyire nem bízik magában? Nemcsak túlerőben lévő ellenséggel szemben; szabad-e ütközetbe vinni bárki ellen?

Folytatása következik.