Ver minket az eső-kvóta
Immár hosszú hetek óta.

Búskomor felhő hegedül,
Hull az áldás - kéretlenül.

A hétköznap sárrá mállik,
Jelenünk - tócsává válik.

Jövőnk bölcsője jeltelen,
Esőkönnyel sújt a Jelen.

Ész, meg Erény - sárban lapul;
Hull az eső - áldatlanul.

Latyak-kvóta, eső-kvóta;
Égig zeng a hamis nóta.

Barantál verbális tatár,
Hígan lep be mindent a sár.

Ember-, pénz- és szóáradat
Múltat és jövőt elragad.

Sár útjában Múltunk,
Vágyunk;
Helytállunk -
Vagy sárrá válunk.

Menni,
Menni,
Menni;
Csak Isten tud pihenni...

Az ég alatt
Minden halad,
A Lét mozgásból áll,
Zsong,
Lüktet minden Pillanat,
A nyugalom: halál.

Rezgés,
Anyag,
Energia,
Ami élő: erő;
Testünk - a vén Idő.

Menni,
Menni,
Menni;
Csak Isten tud pihenni...

A trágár semmi téblábol,
Rostokol
Valahol;
A perverz mozdulatlanság
Önmagában: pokol.

Sátán szemléli önmagát
A Semmi tükörén,
Minden gonoszság valahol
Csak öncélú poén.

Tisztelt Bíróság!

Én, Altorjay Bence, előre megfontolt szándékkal elkövetett időhamisítás bűncselekményéért elítélt budapesti lakos őszinte és töredelmes beismerő vallomásra szántam el magam, és ezennel a jelen lévő Iványi Endre büntetés-végrehajtási hadnagy, Apafi Luca börtön-dokumentátor, mint tanúk, valamint jogi képviselőm, dr. Utassy Zoltán előtt az alábbi, jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatot teszem.

Mielőtt részletezném, fent megnevezett tanúk előtt ítélőképességem teljes birtokában kijelentem, hogy a nyilatkozatot minden kényszer nélkül, szabad elhatározásomból teszem annak reményében, hogy a feljebbviteli bíróság alábbi nyilatkozatomat enyhítő körülményként tekintetbe veszi, és letöltendő életfogytiglanra szóló börtönbüntetésemet legfeljebb húszévi szabadságvesztésre mérsékeli.

Elhagytam az ötvennégyet,
S még mindig ízlik az Élet.

Van Családom,
Feleségem;
Miattuk érdemes élnem.

Szélmalommal sose vívok;
Királyi jókedvből írok.

Mint a legtöbb magyar ember,
Élek - túlerővel szemben.

TIZENHETEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

BBC

2015. október 6.

16 00

Belső közlemény

Három budapesti tudósítóval is megszakadt átmenetileg a kapcsolatunk. A ferihegyi repülőtér egyetlen gépet sem fogad, a városban fegyverropogást hallani.

Akinek van ismerőse a városban, próbálja felhívni!

XY

Főrendező!

Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:

Az a nap a mi számunkra is fontos volt.

TIZENHETEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

BBC

2015. október 6.

16 00

Belső közlemény

Három budapesti tudósítóval is megszakadt átmenetileg a kapcsolatunk. A ferihegyi repülőtér egyetlen gépet sem fogad, a városban fegyverropogást hallani.

Akinek van ismerőse a városban, próbálja felhívni!

XY

Főrendező!

Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:

Az a nap a mi számunkra is fontos volt.

KÉTSZÁZNEGYVENÖTÖDIK RÉSZ

Nézem tovább a verset. A következő etap:

„Ezernyi fajta népbe töppedt,
de hetyke elmebajsza áll,
láttam, egy szónok ordibál:
csak keze van, mit égbe lökhet,
mert bár a múlt merő öröklet,
miért, hogy sorsa íly fatál',
s csörgőként rázva csontos öklet,
azt hiszi, megdeterminál?”

Ez igazán „különös kevercs”. Nézzük meg részleteiben:

„Ezernyi fajta népbe töppedt,”

Kiváló indítása az új résznek.

Februári napsütésben
Sóhajt minden ág,
Pocsolyák tükrében nézi
Magát a világ.

Tél végén figyel a Jövő
Láthatatlanul,
Tavalyi konzerv-reménység
Talán kivirul.

Az évszakok vitájában
Isten nem ítél,
Csak nekünk kell elhinnünk, hogy
Véget ér a Tél.

Februári napsütésben
Álomfény időz,
Azt mutatja, próbatétel
Volt a Tél, s az Ősz.

Vízöntő vidékén
Hideg szelek járnak,
Modern maszkban vigyorognak
Sanda régi árnyak.

Buta világba jön
Rossz pillanat hátán
Felvilágosult pofával
A nyakkendős sátán.

Rezignált esőben
Papír-Jövő ázik,
A világ a pocsolyákban
Fejreállni látszik.

Vízöntő vidékén
Hidegek a fények,
Élettelen hamissággal
Szól a gépi ének.

Csatakos eszméken
Kelepcék cicáznak,
Régi nyugalom-szigetek
Sivatagra fáznak.

Európa-házunk
Ütött-kopott pajta,
Halott eszmék, meddő szavak
Élősködnek rajta.

Szél támad a messzi Múltból,
A Föld - naiv gyászdalt dúdol...

Ha út a Jövőbe nincsen,
Őrködni kell régi kincsen.

Ha az utak csavarodnak,
Nagy becse lesz szónak, dalnak.

Szél támad a messzi Múltból;
Az ördög minden bajt kódol.

Az Életet felgöngyölné,
Hétköznapot porrá törné.

Rossz söpörné a jót félre,
Tél tolakszik nyár helyébe.

Szél támad a messzi Múltból;
A Halál - mindig behódol.

Pénzes végzet iparkodik,
Borul történelem-ladik.