Huszonnégy éves a Kislányom

Huszonnégy éve ünnepeltünk
Egy új, aprócska Életet,
Holtfáradtan és önfeledten
Lebegtem a város felett.

Feltornyosult akkor az Élet
Szép, fodros hullámtaraja;
Megfuttatott, majd apává tett
Egy varázslatos éjszaka.

Már este biztos voltam benne,
Nem alszom át az éjszakát,
Hajnali három után aztán
Megláthattam a kisbabát..

Huszonnégy év telt el azóta,
De látom most is, élesen,
Gyönyörű, erdős hegyoromra
Futott akkor az életem.

NEGYVENNNYOLCADIK RÉSZ

Ezt én közönséges butaságnak, féltékeny asszony fecsegésének tartottam, és eszem ágában sem volt komolyan venni. Még mit nem? A Nagyasszony is csak ugyanolyan nő, mint a többi, tehát el is lehet csábítani. Ha akarnám, megtehetném! Miért lenne attól veszélyben az életem?

Ez a Nagyasszony meglehetősen gyakorta csereberélte a férfiakat. Tavaly még egy másik fickó tanyázott a sátrában, most meg valami nagydarab, szőke óriás.

KÉTSZÁZÖTVENEDIK RÉSZ

„te szép aranykalászvegasz,”

Egyszeriben újra van költői erő – nem is akármekkora.

„te szép aranykalászvegasz,”

Ezt is érdemes megvizsgálni.

„te szép aranykalászvegasz,”

Mitől ennyire erős ez a sor? Vegyük sorra:

v     A személyes kötődés kinyilvánítása

v     Egyetlen, remekül elhelyezett és igen erős jelző

v     Tömör jellemzés szellemes szóalkotással.

„te szép aranykalászvegasz,”

Mesteri tömörség, a költői erő szinte meglódul ebben a sorban.

Kótyavetye - gazda nélkül...
Kié lesz a földünk végül?

A görög eposzok óta
Önmagáé Európa...

Kövezett útjait rótták:
Líra, emberi méltóság.

Látott sok emberi csodát,
S a szabadság gyermekkorát.

Gazdára régen nem ügyel,
Most meg...
Önmagát adja el?

Kótyavetye - gazda nélkül...
Minden hagyomány elévül?

                 *

Platón óta.
Jézus óta..
Európa...
Európa...

Hódító meg nem alázta,
Őseink kardja vigyázta.

Gondűző Tavaszról
Mond mesét a szél,
Tavasztündér valahol a
Régmúltban henyél.

Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél.

Szkeptikus egekben
Szürke fellegek,
A nyomasztó előérzet
Felettünk lebeg.

Gondűző Tavaszról
Beszél a Remény,
Visszatérhet a nyugalmas
Hétköznapi fény?

Illan a friss szellő,
Gyűlik a korom,
Támadásba ment át minden
Gonosz hatalom.

Vaskos jövő-démon
Durván lapogat,
Visszasírjuk a mostani
Hétköznapokat.

NEGYVENHATODIK RÉSZ

Szélfarkassal egyszer vándor írástudóként hozott össze a sors. Egy aprócska Orontész-parti város uraként éppen a szomszéd porfészek ellen fenekedett. Még akkor is bronzkarddal hadonászott, amikor négyszemközt maradtunk, és csak úgy ömlött belőle a habókos önámítás.

-         Elfoglalom azt a várost! – zengedezte. – Elfoglalom, és megerősítem vele a hatalmamat!

-         Utána mit teszel? – kérdeztem gúnyosan.

Ér-e még valamit ez a mai csárda?
Vagyunk-e még?
Kell-e a kokárda:

Eleink haltak,
Küzdöttek…
Megérte?
Értük a kokárda,
S egy vak zenész ütleget kapott érte…

Ilyet ki tehet?
Miféle bitang emel a vakra kezet?

Hol történhetett ez a gyalázat?
A határon túl?
Messze idegenben,
Ahol a magyar nem ember?
Valami földi pokolban,
Ahol vastag halmokban áll
Az eladó gyűlölet halmaza?
Nem…
Idehaza…

Mint rossz bekecs,
Szakadunk kétfele…
Évtizedek vetése
Érik be vele.

Félénk Tavasz az idei,
- Minden Reményt köd takar -
Sose látott új bajokat
Idehozni nem akar.

Mankóval jár most a Jövő,
Az összes távlat biceg,
Zűrzavarban reménykednek
A pénz-agyú kibicek.

Megmarad-e Európa,
Vagy eliszlámosodik?
Mi fogunk-e mosolyogni,
Vagy a számos harmadik?

Félénk Tavasz a mostani,
Semmi harsány, semmi szín,
Triumfál-e a sivárság
A Hagyomány romjain?

A megviselt, szerencsétlen
Európa feje fő;
Felnevelődik-e végre
A hozzá méltó Jövő?

HUSZADIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

CNN

2015. október 6.

17 15.

Forradalom Budapesten!

Forradalmi események zajlanak Magyarország fővárosában! A jelentések szerint hatalmas tüntetéssel kezdődött a hatalma Hősök terén. A kormány fegyveres ereje nem volt képes feloszlatni a tüntetőket, akik egyes híresztelések szerint birtokba vették a közmédia néhány intézményét, és jelenleg a Parlamentet ostromolják.

Az első tavaszi napon
Fény táncol az ablakokon.

Madárhangok trillája száll,
Porrá kezd szikkadni a sár.

Eső verte Remény éled,
Mindenütt hemzseg az Élet.

Az első tavaszi napon
Kuncog a Jelen - fapadon.

Idő-parti pusztaságban
Pénz tetszeleg - koronásan.

Múlt apó dől a botjára,
Vágyik Jövő-unokára.

Az első tavaszi napon
Isten lép át egy sóhajon.

Mindig akad új túlerő,
De ha akarjuk - lesz Jövő.

Bár hajónk imbolygó ladik,
Vegyük észre: tavaszodik.