Ver minket az eső-kvóta
Immár hosszú hetek óta.

Búskomor felhő hegedül,
Hull az áldás - kéretlenül.

A hétköznap sárrá mállik,
Jelenünk - tócsává válik.

Jövőnk bölcsője jeltelen,
Esőkönnyel sújt a Jelen.

Ész, meg Erény - sárban lapul;
Hull az eső - áldatlanul.

Latyak-kvóta, eső-kvóta;
Égig zeng a hamis nóta.

Barantál verbális tatár,
Hígan lep be mindent a sár.

Ember-, pénz- és szóáradat
Múltat és jövőt elragad.

Sár útjában Múltunk,
Vágyunk;
Helytállunk -
Vagy sárrá válunk.