Kis türelmet...
NEGYVENHATODIK RÉSZ
Horváth Márk tehát úgy döntött, tovább védelmezi a várost, amíg csak lehetséges, az utolsó pillanatig.
Ha az egykori Szigetvár térképére nézünk, igazat kell adnunk neki. szánjunk rá azonban néhány percet, gondoljuk át, mit kellett mérlegelnie a várkapitánynak.
Mi szólt a város védelme mellett, és mi ellene?
Vegyük sorba!
A város védelme ellen:
v Túlságosan nagy területet kell a csekély számú védőnek oltalmaznia, ami az erők és eszközök szétforgácsolásával jár.
9 éve | 0 hozzászólás
Isten mustrája a Nyár,
Szépség-seregszemle;
Teremthet-e szebb jövendőt
Az Ember szerelme?
Kék nótát dalol az Ég,
A Jelen esendő;
Fontos dolgokról fog-e majd
Szólni a Jövendő?
Szabadság és Igazság
Perdül majd az élre?
Nem futnak-e a dolgok a
Jövőben is félre?
Isten mustrája a Nyár,
A Jövendő érik,
Vannak, akik szabotálják,
Vannak, akik élik.
Zöld muzsikát zeng a föld,
Virágillat éled,
Minden Nyáron szűz leányként
Újul meg az Élet.
Hogy a szegedi egyetemen József Attilának Horger Antallal súlyos incidense volt, mindenki tudja. Arról azonban sokkal ritkábban esik szó, hogy a költőnek Horváth János is a tanárai közé tartozott.
Horváth János, a kiváló konzervatív irodalomtörténész Gyulai Pál tanítványa volt valamikor, de legendás szerénysége saját egyéniségéből fakadt. A korban kötelező “neobarokk” megszólításokhoz sem ragaszkodott, nem kellett méltóságos úrnak titulálni.
9 éve | 0 hozzászólás
Meghitt, napos névünnepen
Éltem könyvét előveszem.
Volt már ötvenhárom telem;
A kenyerem javát eszem.
Jutott daróc,
Puha kelme -
Éltet Anikóm Szerelme.
Minket a Lét együtt ringat;
Felneveltük Lányainkat.
Tömérdek munka, alázat
Adott nekünk kicsi házat.
Meghitt, napos névnapomon
Éltem könyvét lapozgatom.
Műanyag, hamis kánonok
Szavaira mit sem adok.
Vers a világ anyanyelve,
De nem kisütve, felszelve,
Nem salátává foltozva,
Halandzsává trancsírozva.
KILENCEDIK RÉSZ
Képzeld el, hogy bújócskát játszol két, nem egészen jóindulatú partnerrel a tömegben. Játszótársaid éppúgy lehetnek csecsemők, mint aggastyánok; bármilyen kort, alakot, bőrszínt magukra vehetnek, s rendszerint meg is teszik. Mindig a legváratlanabb pillanatokban toppannak eléd. Ráadásul ez a társasjáték évezredekig tart. Körülöttetek a statisztéria állandóan változik. Nagyjából így voltam én Napsárkánnyal és Szélfarkassal.
Egy szempontból határozottan előnyben voltam velük szemben. Mindkettőjüket csalhatatlan biztonsággal tudtam felismerni, akármilyen álarc mögé bújtak.
SZÁZHETVENHATODIK RÉSZ
Ez a jelen és a lehetséges jövőbeli költészet talán legfontosabb kérdése, a líra továbbélésének alapvető problémája. Ezért nem lehet eleget ismételni.
Lehet-e a költészet – profán?
A kérdésre megnyugtatóan csak akkor válaszolhatok, ha legalább vázlatosan tisztázom, honnét is jött, és mit jelent a líra profanizálódása.
A múlt század elején az avantgárd minden idők leglátványosabb lázadását indította a művészet és irodalom hagyományai, illetve intézményrendszere ellen.
9 éve | 0 hozzászólás
Eső hull szomorú nyárba;
A tiszta szó mindig árva.
Közömbös a korán kelő;
Halandzsánál a túlerő.
Sárrá foszlik a barázda;
Eső hull szomorú nyárba.
Eső esik komótosan,
Minden por sár felé rohan.
Múlt száll a Jelennel pörbe;
Idő hull a szomjas földre.
A délután fonnyadt, kába;
Múlt hull a jelen sarába.
Esik eső szemerkélve;
Mintha Isten sose félne.
Maga is csak ember lenne,
Ha eleve elrendelne.
Nem nyughatna az enyészet,
Ha létezne csupasz végzet.
Panelből jöttünk egykoron,
Talán ezer éve,
Színes virágokkal virít
Kertünkben a béke.
Csend terül az udvarunkra,
Mint egy puha párna,
Gyorsan elfeledtük, mi a
Lépcsőházi lárma.
Meghitt a ház, ha meg szabad
Levegőre vágyunk,
Vén körtefánk árnyékában
Enyhülést találunk.
Panelből jöttünk egykoron,
Vágytunk házra, kertre,
Anikóm mosolya, keze
Otthonná szentelte.
Riedl Frigyes egyszer valami budapesti társaságban nem térhetett ki egy bemutatás elől.
Előkelő, jó összeköttetésekkel rendelkező író vizitált előtte. Az illető arisztokrata körökben mozgott, de roppant gyenge író volt. Sőt. Plagizátornak ismerték. Éppen per folyt ellene szellemi érték eltulajdonítása miatt.
Ráadásul a legutóbb megjelent könyve sem volt eredeti. Valami csóró író kéziratát megvásárolta, és a saját nevén publikálta. Nyílt titok volt.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Lusta felhők jönnek-mennek
9 éve | 0 hozzászólás
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad;
Néha mégis azt gondolom:
A világ halad.
Egyszer mindig eltűnnek a
Komor fellegek,
Akármennyi van belőlük;
Élni még lehet.
Egyszer elfagy, másszor megint
Virágzik az ág,
Lassan cammog előre a
Tohonya világ.
Lusta felhők jönnek-mennek,
A kék Ég marad;
Rossz anyagi haszonelvből
Hit sosem fakad.
Piacok rózsaszín egén
Feltámad a szél;
Tőke kacag, Isten pedig
Csendben mendegél.
Bújócskát játszik a felhők
Közt a hatalom,
Azt hiszi, hogy az árnyékban
Nem is láthatom.
Címkék: rigmus
Tovább