Sápatag virágok

A Nyarat siratják;

Dollár-hordák szolgái a

Fegyvert tisztogatják.

Hazánk nagyobb része

Hulló szirmú rózsa,

Kisebb része a butaság

Utolsó csatlósa.

Jövő reménysége

Szakadékba rejtve;

Rongyos-véres jövőképek

Egymást verik fejbe.

Sápatag remények

Jelent ostromolnak;

Messzi álmok erdeiben

Csavarog a Holnap.

Kicsi országomnak

Egész múltja sáros,

Mindenfelől szegény régi

Magával határos.

Sarokban duzzogva

Sült galambra várunk;

Be kellene foltoznunk már

Szakadt múlt-kabátunk.

Őszbe készül a világ,

Dacosan állnak a fák.

A nyárutó szégyelli,

Hogy feszültséggel teli.

Lerohanta a Kelet

A polgári életet.

Őszbe készül a világ,

Izzadnak a koponyák.

Közöny üli az eget,

Viharfelhő fenyeget.

Hazug minden drótfödél,

Hazugságot fúj a szél.

Csattognak régi paták;

Őszbe készül a világ.

Volt ijedtség,

Megremegtek a kórház-falak;

Száz vizsgálat,

Aggodalom  -

Visszakaptalak!

Lányainkat

Isten küldte

Fél országon át;

Helytállásuk

Hazahozta

Az Édesanyát.

Horizonton túl a

Sejtelmes körvonalak…

Visszakaptalak!

TIZENHATODIK RÉSZ

Diadaljel voltunk vész és vereség idején, fénylő csillag a sötét éjszakában. Asztlant rég lemondott pompás Hírnök nevű hajójáról. A világ végén rekedt, ellenséges bennszülöttek kaparintották meg, vagy névtelen vízsivatagok mélyén merült a hullámsírba. Tengerészeinek jelképes temetést rendeztek, szeretteik gyászruhát öltöttek, és hangosan elsiratták őket. csupán Maxitana kapitány tiszteletre méltó, hallgatag asszonya nem volt hajlandó gyászba borulni, hanem rendíthetetlen lelkierővel várakozott egyre.

SZÁZNYOLCVANHARMADIK RÉSZ

Ideje most már újra visszatérnem a sok résszel korábban felvetett alapkérdéshez.

A „Minden egész eltörött – és a világ”

Magyarországon a kanonizált kultúrában Ady Endrének ez a verssora jelent ürügyet mindarra, amiben a jelenlegi kanonizált líra a hagyományos költészettől különbözik.

Nemcsak a „formabontás” ezerféle típusát varrják ennek a szerencsétlen sornak a nyakába, hanem a világlátásnak, sőt magának a világnak minden változását is.

Déja vu,

Déja vu,

Megint minden egyszerű…

Pénz-vezérelt utópia rétjein

Lila a fű.

Ki az ista?

Ki a fób?

Készül tán a lista..

Megint jön már kioktatni

Ateista Pista.

Rágalom-keresztelő

Ad nevet a kőnek;

Hívja osztályellenségnek,

Vagy fajgyűlőlőnek.

Déja vu, déja vu

A sejtelem keserű,

De – míg élünk,

Csak azért sem hagy el minket

A derű.

Rossz “polkorrekt” szájkosár,

Műtúrós műrétes;

Tán Orwell is mosolyog,

Amíg élni képes.

TIZENÖTÖDIK RÉSZ

Sietnünk kellett, hogy akkor érjünk a rideg vidékre, amikor a földnek eme vigasztalan pontján rövid látogatást tesz a nyár. Másutt az ilyen nyarat ősznek sem nagyon neveznék, itt azonban ez volt az egyetlen viszonylag enyhe szakasza az évnek. Ha a röpke nyarat lekéssük, következik a súlyos viharokkal teli, szigorú, gyorsan télre váltó, ősz, és mi sohasem érünk Asztlantba.

Hetekig haladtunk nyugodt vizeken, enyhe széllel, gyakran az evezőket is használva.

SZÁZNYOLCVANKETTEDIK RÉSZ

A költészet mindenféle kánontól függetlenül létezik, és nemzedékről nemzedékre mindig megújítja magát.

Most már jöhetnek újra az eddig tartalékolt kérdések:

v     Kell-e a jó verset örökösen magyarázni, nem szükséges-e, hogy a maga erejéből érvényesüljön?

Igazából a vers magyarázata, értelmezése sohasem helyettesítheti magát a verset, és főleg sohasem állhat a vers helyett. A magyarázat, értelmezés akár köteteket is megtölthet, de nem képes a vers élményét megragadni.

Mosolygó, szép, nemes, tiszta,

Ha nem élnek vele vissza.

Önként,

Szívből

Csodát tehet,

De követelni nem lehet.

Felszikrázó lelki ékszer,

De semmit sem ér, ha kényszer.

Szabad akaratból adjuk,

De ha csapda;

Megtagadjuk.

ÖTVENEGYEDIK RÉSZ

Topordi Benedek hadnagy titokban tárgyalásokat kezdett a törökkel a megadásról. Az árulás kitudódott, és a várkapitány azt tette, ami háborús időben ilyen esetben egyedül helyes: agyonlövette az árulót.

Istvánffy így számol be erről:

„a város elárulásáról az ellenséggel titkon értekezett, de a városparancsnok a lázadásnak elejét akarta venni, a bűnt nyíltan tárgyalni pedig nem óhajtotta.”

A legutóbbi kitörés során a török súlyos veszteségeket szenvedett, ami most már a tisztikart is érintette.