Váci Mihály: A szó fogan

Című versére.

A kút vize tiszta, s Jéghideg.

mert Forrásé mely kertek aljából siet felbugyogni

Itt is ott is Új utat vág, s medret keres,

hogy magvát öntözze vele a létezőknek

teremteni belőle élhetőbbet.

S akkor  eltűnik belőle a fájdalom.....

mert a part már az Életről dalol,

s nem gyötrik többé hajlott ideák.

Csak a szerelem fonja át,

s bugyborékoló öröméért eped.

A fecske raj vígan abból köszön,

s nem botladozik a Földön,

de szárnyát feszítve suhogni kél.

Az Egészséges tudatú Ember nem vonja kétségbe a másik Ember helyes döntéseit, és

Nem próbálja meg a felnőtt korú gyermekeit a saját keménykedéseivel kioktatni és megalázni.

Minden Ember aki egészségesen gondolkodik, időt és teret hagy a másik Ember gondolatainak, és azok megvalósításának.

Nagyon fontosnak tartom hogy a társadalmi törvényeknek amibe természetesen bele gyökerezik minden más gazdasági struktúrát fenntartó másodlagos felépítmény rendszer is,

nem gátolnia, de segítenie kell az Embereknek a saját értékeikkel a társadalomba történő beilleszkedését.

Azt mondjátok......

Azt mondjátok mindenki egy.

Akkor hogy lehet ennyi beteg?

Hogy lehet hogy van ki magát épnek tartja,

De soha nem kondul meg benne

Szívharangja.

Orvosnak gondolja magát

Minden álmodó,

De az Igazi orvos

Csak a Szívével alkotó,

Mert tudja hogy minden Földi megkapaszkodás

Ideiglenes, s csak Földre jó.

De Nem csak a Testi való létezik,

Így az Isten akkor is szeretve létezik,

Amikor saját fogát töri inkább ki,

Mint Ember húsába harapjon

Hogy fegyelemre intse.

Az Igaz Isten...................

Az Igaz Isten nem úgy tanít hogy folyton beléd rúg

Hogy mit tegyél.

Az Igaz Isten nem zaklat, és nem méricskél.

Az Igaz Isten a Betűt azért adta, hogy

Szólni tudjon belőle Isten harangja, mikor szóvá érik össze.

És a szavakat lebontva Újra betűkre meglásd,

Ő az aki abból Tanít.

De ha csak  szóból értesz  akkor az összefüggésre figyelj,

S ha betűzöd is akkor csak a betűkre,

Mert összekeverve a betűt a szóval

Nem találsz Áldásra az Álmodóval,

Hisz azt értesz alatta amit csak akarsz.

Mondd hogyan szeresselek....

Mondd hogyan szeresselek?

Varázsolok Neked Égszínkék Eget.

Vakító kéket mint a szemed!

Vakítóan Szépet mint a Szíved.

S amikor abba bele nézek.

Szerelmet  izzik –e földi lélek.

S Égbe száll tőle az Igézet.

Nézd az Égre teregettem lepedőt.

Azt a Bárány foltost.

S múlatom az időt...... nélküled.

Pedig hogy Szeretlek!!!!!

Jobban mint az a Bárány Felleg ....

mit Neked teregettem fecsegni

hogy  hiányzol ......

S kerítek neked egy kis Jövőt a mából

Hogy holnapra megéledjünk

Boldogító dalokat keresni.:)  

Thomas D . Angelo

Című versére

A mosoly nem fedi el a bánatod...

A mosoly nem fedi el a bánatod.
Szemedben látható, s szívedben hordozod.
S bár hogy is mosolyog másokra a szád,
ha szíved vérzik, arcodon nem üt át.
Így nem kell elhazudnod amikor fájsz,
ha nem látja senki , nem is ölel át.
...s minek változnia kellene is rejtve marad!
Mert síron túlról üzenned már késő.
Életet áldozni pedig reménytelen......
Inkább sírj, és kiabálj hogy érezzenek
azok is kiknek a Fellegek nem üzennek
mást mint hogy az Isten sír veled.

Puccini: Pillangó Kisasszony

Mondjátok hogy érdemes még....

Mondjátok hogy érdemes még.........
el akarom hinni.
hogy érdemes még.

Mondjátok hogy nem az a legszebb sárkány,
mely Úgy félti gyermekét
hogy lángot fúj mikor tőle elvenni szeretnék?
Mondjátok hogy nem az a legszebb pillangó
mely úgy reppen szívedre hogy érintése nem sebez,
s úgy libben tovább
hogy még csak észre se vedd?
Ki úgy sír hogy a Te könnyedet elfedezze....... 
S aztán úgy hal hogy azt senki ne feledje?

A titkok Őrzői az Emberek...

A titkok Őrzői az Emberek.
Mindegyik kapott egy kis szeletet.
S amikor eltávozott,
Istennek mindent vissza adott.
Mert míg csak szeleteket volt képes adni,
Addig az Ember is csak szelet tudott lenni.
S ha egyszer Isten távozik
azt viszi magával aki vágyait nem mérgezte meg az önimádat.
Mert sokan látják a" papot ", de átnéznek rajta.
Így egyre kisebb lesz az Isten marka.....
s csak azt szorítja magához 
aki szereti.
Így aki szeret az mind értse,
Csak abban lehet üdvössége,
amit Önmaga szívén szakaszt.

A lélek szárnyak ahhoz kellenek.......

A lélek szárnyak ahhoz kellenek,
hogy biztonságba repítsenek.
De a biztonságból lehet csak mosolyogni,
és a bizonytalanságba belenyomorodni.

S ha már biztonságban létezel
Mosoly szárnyán is megérkezel.
S akkor fogják érteni hogy miért mosolyogsz,
amikor a biztonságból másnak is adatott.
Mert arra Te is hiába mosolyogsz,
aki bizonytalanságban éli a holnapot,
s csak remélheti hogy egyszer Ő is abból
fog mosolyogni, ami a Te szádról 
Ő feléje egy mosolyt ringatott.

Rabb Attila / Érted szól ...

Című versére

Már nem nézek a nevekre.
Csak arra mit akar mondani.
mert kit szíve nevel őszintévé,
az mind Isten szívét nyitja ki.
Kajla frigyre nem lép.
Hangján ünnepel az értés.
Szívharangja vissza zeng
abból kit elért,
s mosolyt fakaszt a száján.
Így, csak ilyen szépen.
Csak így.:)

Minden szavam.....

Minden szavam, s abban a betűk
Jövőt rónak az álmodóknak.
Csupa Zöldet, benne sokszínű virágot.
..és milliónyi gyümölcsfa abban áll ott,
És szőlő vessző,
és búza tengerek,
és a végükben sok apró vonzó berek,
és patakok csobognak amerre lépsz.
Édes vizük tiszta,
s hídjuk rajta ép.
Hegyek oldalában oltalom.
Jószágot nevel rajta Föld bolyhokon Újabb millió
térdedet verdeső repkény.
A pázsiton hold jár, rajta Őz.
S az öz feje kezedben múlatja az időt.

Minden Dal az Életet ünnepli.

Minden Dal az Életet ünnepli.
Azt a Gyönyörű Földön elérhető
Testben megélhető szépséget,
Amit csak itt tud gyakorolni.
S mégis mindenki, 
Csak a Lelkét megszólaltatva tudja azt
Kifejezni.
Mindenütt megjelenik a Bárka,
Mely a lelkedet menti egy Új Világba,
Mely Örömről tanúskodik.
S a lélek szárnyak is mind Élnek,
s körbe ölelik Vele 
a Mindenséget.
S mutatják 
Uram.
Mind Itt Vagyunk.

Mindig, mindenben ugyan az.

Mindig , mindenben ugyan az.
Az a csendesen fekvő,
A Föld.
S hantjain térdeplő szerelmed ,
mi Hazádé.
S ha százszor úgy gyötörne, hogy végül éhen vessz.
Akkor is.
Legfeljebb lehull az utolsó csillag is,
hogy téged takarjon,
s amikor távozik,
Te vele távozol.
De visszük magunkkal midazok emlékét,
kik egy velünk.
S ki csak csorbult íjjal célzott,
vagy íját kezébe sohse vette hogy ébressze jövőnk.
Az mind lebukik,
s csendes éjbe ring
múlatva mind,
minek múlnia kell.

Csak mit lát a szívetek.

Csak mit lát a szívetek.
Mit annyian annyiszor énekeltünk már meg.
S mit a századok elénk söpörtek
Gondnak , szenvedősnek, izzasztónak,
s elhamvasztónak.
Csak abból lehet újat teremteni, 
mi elmúlásra megérett.
Csak az viheti tovább az Emberiséget
mit az Ember meglát, hogy már élhetetlen.
Így ma a lelked az első. És holnap is,
hogy a csillagokat ne követelményekben mérd,
csak is abban mi lelkedé.
Ugyan kit szolgál fillérekből élve, ki csillagokat rak
építményekre, s a végén mégsem tudja azokat eladni.

Asszonyod szeretni.........

Asszonyod szeretni áldás.
S ha még nem az,
Fogd kézen.
Mondd!
Én vagyok az, ki az életedet készül
bearanyozni.
De ha van már asszonyod , ne epekedj másért.
S hagyd frigyre lépni magányát...
ha neki magad oda nem adhatod.

Úttalan utakon keressük ki csak miénk,
s mikor megtaláltuk, 
a holnapokért már nem rebegünk imát.
Mond kedves...........
Miért????????

A legédesebbek.....

A legédesebbek azok.
Kik lélek szárnyuk húrjait 
hangszereik íjain feszítik.
Mert patakot a Föld színére 
Isten szeméből így fakasztanak.
S a dallamuk mi hangok muzsikáján
táncra kér, ébreszti a Föld ölére
a menny hírnökeként érkező 
apró szárnyasokat.
Pajzán fecskét, rigó gyereket.
Pintyet , ölyvet, pajkos verebet.
S közte tarka lepke próbálja reptét,
s egy kakukk is jelzi már megérkezését.
És szellő ringatja az ág hegyére.

Zelk Zoltán versére

Minden pillanatban,
csak Téged látlak!
Apró kezed nekem a mennyország.
Ha le kellene mondanom rólad,
abba bizony bele halnék. 
Nem helyes, de így is halok.....

Világnak teremtek 

Magból, magot!
Küzdeni, szeretni,
Szerelmet ölelni olyan vággyal,
és reménnyel, ahogyan 
valaha remélt az Isten,
Mikor teremtett Benneteket!
S nem lemondani soha!
S ha szám néha véresre harapva
Ugyan mit számít?
Belefér!
Csak szeretni mindig, 
akkor is amikor egyszer már nem jövök vissza....

Vers a láthatatlan kedveshez.

Töprengek...
Mikor szelíd szavát olvasom
Szivárvány gyűlik 
Forgó gondolataim köré,
Olyan lesz tőle 
mi abból megterem,
mint a tűzijáték.
Szétpermetezi zsigereimbe
a vágyat utána.
S szikrázó sokszínű csillag 
mámorába temeti reményeim.
Kell - e ennél éltetőbb?

Mindent elértél......

Mindent elértél
ha kedvesed ringatod.
Ha Ő Neked a Napod, Holdad, és a csillagod.
Ha a szuszogása melletted marad,
S bearanyozza az Éjszakáidat.
Ha arca az ölelésedtől piros,
Reggel a pírját még mindig láthatod,
mert az élettől zajlik szerelmes vére,
s a Te szerelmed az mi megigézte
Életté csókolni a hétköznapot !!!!

Miklósa Erika : Végül

Című versére

Már megérkezett a szó.
Egymás kezébe simítható
hogy jobb legyen.
Aki alkot, mindenki teremt.
Családnak fészket.
Szerelemnek ágyat.
Szívnek vágyat.
Madárnak ágat.
Teremtőnek Hazát.
Gyermeknek Iskolát.
Játéknak teret.
Földnek Eget.
Folyóknak eret.
Tengerbe Életet!
Szivárványhoz színeket.
Szülőknek gyermeket.
Szerelmeseknek
Boldog Életet!

Hol káprázat nincs....

Hol káprázat nincs.
hol a fények, magukért beszélnek szépet.
Hol a csók valóban gyöngy.
Hol a lélekben nincs közöny
s nem hagyná hogy bárkiben az legyen.
Hol a szerelem mámora nem fullaszt, 
de repít.
s hol a vágy benne partot int, hogy megpihenj.
Ott vagyok.
S hogy reméljem még a két karod,
mindig vissza térek
hogy soha el ne akard feledni
milyen varázslatos,
Igazán szeretni.

Wass Albertnek

Égbe küldött szép üzenet.

Van aki teremt.....

Van aki teremt amikor kit hív megérkezik. 
S mire megérkezik, a teremtője elszelelt.
S ki itt maradt, az mélységes Űrre lelt.
Mert hiányzik az aki teremtve megérkezésre
könnyéibe temetve készítette neki elő a pólyát.
S olyan is van aki dalba írta, és olyan is ki
reményeivel öltöztette fel.
S olyan is aki félte, de remélte,
s olyan is aki megérdemelte.
A legtöbb azonban még mindig kételkedi.

Szabó Lőrinc: Tavasz

Című versére

Van aki csak.........

Van aki csak sír egyfolytában, aztán össze vissza beszél. 
S van aki nem beszél, és nem sír. Aztán sírva beszél.

Amikor az élet , élet lesz a Földön és többé nem lelki nyomorúság.
Amikor a könnyed már csak öröm könny lesz.
Majd Akkor öröm lesz élni a Földön.
Akkor a Nap nem fog égetni csak simogatni, 
és az eső nem fog verni, csak mosdatni.
Akkor kimegyünk majd újra mezítláb a 
a langyos tócsákban kergetni az ebihalakat.

HJ : A Jégeső Könnyei

Című versére

Való igaz.....

Való igaz.
Ég alatt, s a Föld felett,
Csapongva" ingó "égi képzelet jeget idézhet ha nincs benne szív.
S esőben olvaszt Földi kínt.
De a könny nem csak bánatból ered, hisz kacagva könnyeznek az Égi szemek, amikor látják hogy mennyire félik, pedig szerelme Értetek nyílik
Földi Örökséggé Égi gyermekek! 

Mondd hogyan szeresselek?

Mondd hogyan szeresselek?

Varázsolok Neked Égszínkék Eget.

Vakítóan kéket mint a szemed!

Vakítóan Szépet mint a Szíved.

S amikor abba bele nézek.

Szerelmet  izzik – e földi lélek.

S Égbe száll tőle az Igézet.

Nézd az Égre teregettem lepedőt.

Azt a Bárány foltost.

S múlatom az időt...... nélküled.:(

Pedig hogy Szeretlek!!!!!

Jobban mint az a Bárány Felleg ....

mit Neked teregettem fecsegni

hogy  hiányzol ......

S kerítek neked egy kis Jövőt a mából

Hogy holnapra megéledjünk

Boldogító dalokat keresni.:)  

HJJJJJJJJJJJJJJ-nak

Hiába

Című versére.

Válasz

Félek, ha megérintenélek , Földre csókolna az égi lélek.
De ő már nem bír el több szabadot, ki földi kívánságból
Lelket arat ott. 
Félek ha megérintenélek, ma talán lebegnék,
s holnap Földre égek,mint annyiszor tettem értetek,
kiket szerettem, s szerettetek. 
Annyiszor haltam, s még mindig halok,
hogy már nem kockáztathatom mit Istentől kapok.
Hogy még vagyok értetek, vagyok,
S ha Isten kérné,értetek halok.

Válasz: Szilágyi Domokos : Mérleg versére.

Igaz!
Ennyi elég.
Az Isteni Mérleg súlyoz.
Aki alkot annak ujja ne legyen átok, sem kárhozat súlya.
Mert amit másnak idéz vele, 
azzá válik a maga kenyere. 
Aki író, az ne legyen hamis.
Amit oszt az mindig, és csakis olyan legyen mint amit magának szánna,
hogy ne sérüljön meg tőle szeretete ága.
Amit nem értesz az attól még igaz.
A tanítás azért kell hogy ne kelljen élned azt mi élhetetlen.
S amikor ezt már be látod,
akkor szépíted élhetőbbé a Világot.

HJ-nek

Köszönöm hogy megértettél.
Köszönöm hogy melengettél.
Megköszönöm!... szíved mélyén
hűségeddel ölelgettél. 
Köszönöm hogy szavad szeret
Minden hangod szívüzenet.
Nem bánt, nem hív,mégis velem...
Betakargat a szerelem,
Mint a bűvös veszedelem. 

HJ-nek

Vágy szerenád!

"Virágodat a blúzomra tűzöm.
Sóhajoddal a gondom elűzöm,
Felhő volt vágyam, s eső lett ágyam.
Hangom a szellő,a messze tekergő
Értetek halkul erős szelekből
Tartom a gyeplőt égi kezekből. 

Volt amikor a szememmel éltem 
s hanggal doboltam,
s testben reméltem.
Ma már e szemmel befelé látok felsejleni
egy Égi Világot, s Földre nem égek de benned remélek
felizzítani Égi remények táplálnom veletek Földi "tüzet"."

Szeretettel!

Váci Mihály:
Valami nincs sehol

Című versére

Az Istent mindig csak a szíveddel látod.
Ott csügg ajkadon.
Néz. 
Ölelve varázsol. 
Szemernyi szemelvényeit az életének.
Az Embert, kinek szépséges szíve belőle termett
igézőt.
Mert megigéz a szó, melyben látod magad.
Felismered a szavak között a pillanat Téged termett 
Boldog valósággá, s nem ereszt.
Ami felébreszt s ölelve tart tovább...... ízlelve a szavak édes mámorát,
ott születsz élővé.

Váci Mihály:

Mert egyedül...

Című versére.

Igaz! S ki magányos,
minden egyes kezet ,
egy azon kéznek érez.....
És a felleget csak úgy becézi:
Jövőm háza.
És az Istenét, így:
Szerelmesem.
S midőn társra lel,
kezet csókol szerelmesének, 
és azt mondja:
Köszönöm Atyám,
hogy nekem adtad,
akire mindig is vágytam.
S a fellegnek így köszön!
Üdvözöllek,
még nem sietős.....
De addig,
a magányos könnyétől lesz dúsabb, és
mindig beborulósabb
a jövő háza.

Váci Mihály: Rólad beszélek mindig

Című versére

Ilyen szépen szeressetek.

Ilyen szépen szeressetek.
Ahogy a szerelmes tollat csitító kezek
papírra vésik vágyaik utánam.....
S mily édes az a szó , melybe 
így érkezhetem,
hogy nem kell rettegnem,
Földem kéj vadász'itól 
kik epedve térdre kényszerítik 
a láthatatlanon a látható testét ,letörni azt ,
s hajítani félelemből határon túlra, határok Őrizőjét.
Nem, már nem engedem 
hogy így öleljen ki tolla nyomán nem
teremt becézve csak firkál kusza rejtjelet.

Ne féljetek!

Éljetek.
Meg lehet Tisztítani Földetek.
Nem egyenruhával, mint régen tették
konokul arcukat a Földre szegezték,
Dallal az Égre írni fel Hűségteket!!!!
Legyen a szívetek mi utat mutat.
Mit meghagytam .....
Tanítani a növényekre , s állatokra a kicsinyeket.
S hogy a kevés sok ha kertedből támasztod fel azt 
mit robottal soha el nem vehetsz.
Értsed rajta a mind saját kerted, 
mind szívedet!
Én egy kicsinek tűnő Óriás parcellát veszek.
Minden nap vetek ott, és ültetek,
s ha időt adtok beérlelem.

Úgy szólít meg a tiszta szó....

Úgy szólít meg a tiszta szó,
Mint forrás vizét érte hordozó
két tenyér, s ajkamhoz tartva,
forrás vízéből így itatja 
vándorló kóbor szerelmesét.

Mert ki a betűket ajkához szorítja,
s vágyak szerelmes ízéből kiissza
annak örömét,
az már tudja, vissza tért. 

Gyermekeként röpít szabadon az ihlet,
s mindenkit megérint akiért hű lett.
S Jó ez így.
A szerelem élet.
Szerelmes orgonád valóban igézet.

Úgy értesz...

Úgy értesz mint mélység vizéből feltörő forrás a szomjazó Föld szívét.
Úgy takarsz, s óvsz szellemed szavával, mint ki saját lelkén fakaszt épp
Isten ért. 
Úgy tartasz, oly gyengéd erővel mint ki ismer , szeret, s halálon túlra Ér.
Úgy bomlasz ki szívem ölelésén mint égő csipke bokrán Isten ki szóval Él. 
Én váljak e szóvá, én váljak szíveddé,én váljak szavadból feltámadt öleléssé! 
Én váljak tenyeredből növesztett Erdőddé.

HJ.  Tükröm mögé

Című versére

Neked küldtem.....

Neked küldtem azt ott,
a tükör mögé.
Mikor mosolyogva belepréseltem
kíváncsiságod közepébe
hogy nem bánom, ha látod az országomat. 
Ilyen.........
S ha bugyborékolva vissza kutat,
egy -egy szívbe markoló gúnyolódó tudat,
én azt is elviselem.......
Mert nincs már enyém mi Tiéd, ha Tiéd,
de ha nem, úgy "tükröd" fájdalmas tudatát dobd el
ha csak így szeretsz, 
kíváncsian........

Taníts meg táncolni Újra!

Taníts meg táncolni Újra!
.....hogy ne a könnyeimbe fúlva
dacoljak az árral....
de kitől dalolni itt vagyok.....
.....hogy ne elmenni vágyjak,
de szép Hazámnak szolgáljam üdvét 
azzal hogy táncolok.
Lehet hogy sok könnyem az ára
hogy nem szeretnek azok, akikért dúdolok. 
...hisz a csillagok össze törten már nem ragyognak 
fent sem,
Csak míg a Varázslójuk idelent mosolyog!:)

Szösszenet Dorinának.

Kékszemű angyal tollpihe hajjal fűzi a gyöngyöt csendes áhítattal.

Szappan kutyácska illatos párna ,az aki gyöngyfűzésben a társa.

Pirosra sárgát, kékre a barnát pihe –puha ujjal tartja a cérnát.

Tűpárna vége tenyere éle tű hegye benne rózsának kelyhe.

Anya szeme rajta féltőn simogatja,

Ne legyen  a csöpp keze tűnek martaléka..

Szó Indulj Hazámból! IMA

Szó Indulj Hazámból, Istenből Varázsolj!
Itt és most szőj értünk szebb jövőt a mából!
Holnaptól mindent elfelejtesz,
Mi gond mezőt támasztott égi jelmez,
De Isten ki megáldja nyelvedet!

Ember Embert felölelni ébred, s nem kutatja többé már a messzeséget.
Megérkezni látod a csendes jövőt, Boldogot, Békéset, Gazdagon Élhetőt.
Karom karokhoz érve ébreszt, Hazám Hazáknak Boldog Éltet.
Szellemed tisztasága mától Tiéd, s nem kísért többé a bánat égi fényt.

Buddhának

"Szívemmel hallgatom,
Szíved Ős nyugalom.
Szememmel ölelem 
Szeretet Ős elem.

Szemed a szemem már,
Ég Tava , Föld Bárkán.
Föld Bárkán Népem áll 
Népem az Én Hazám.

Szíveik lakhelyem.
Kezük az Én kezem
Megáldva áldanak,
Szívükkel szántanak.

Barázdába vetés.
Magban a teremtés.
Magból kinőtt szára
Szeretetem ága.

És ha elfogadod,
Érted itt maradok.
Veletek szántani.
Kenyeret Áldani!"


Szeretettel:Évi!

Balogh József: Mit kívánok

Című versére

Szív üzenet.........

Az Ég kékje ,
S Napnak Fénye, 
Szeretet ág Reménysége.
Szereteted szóval áldod,
Szépíteni szép Világod.
Oda "kéretőzök" hozzád....
Öleden Földem Mennyország.
Ott szeretnék megpihenni .
Szavadtól a "Menny" ad Enni.
Két kezedből bőven mérjed,
Szíveddel locsolj Föld Kérget. 
Szavaddal öltöztess engem.
Vágyaddal növessz fel engem. 
Ringass engem ,Ringass engem.
Szerelmeddel Ringass "Ember." 

Szeretettel :

Évi!

Szeretni és szeretve lenni.......

"Szeretni és szeretve lenni....
Ezt a kérdést ha felmered tenni..
Meg mered tenni a Szerelmem lenni.
Gyönyörök kapujáig remegve menni.
Ajkaddal ajkamat ajkadhoz ölelni,
Csókjaim medrében gyöngy kagylót lelni.
Véredet Véremmel, Vérünkké tenni,
Így az Életünknek,
Értelmet adni."

Ez egy régi versem. Még a 20-as éveimből.

Szeretném.....

Szeretném hogy gyógyuljon minden beteg.

S mit szeretném?..... de akarom, hogy így legyen.

Mit hordoztam, s hordok a fájdalom apad.

Újjá festem a csillagokat.

Mit én nem kaphatok már meg,

Legyen övék.

Legyen Boldog , s élhetőbb életű a „Nép”,

Kit hordoz a Földgolyó.

Szeressenek, és szeressék Őket.

Értelmük tiszta legyen,

S Jóra fogékony.

Szerelmük önzetlen, gyermeket tisztelő,

Oltalmazó, kedves, mint az Égi  Folyó,

Ki Embernek adta azt rég Teremteni.

Van hogy azt szeretjük akit nem szabad....

Van , hogy azt szeretjük akit nem szabad.
S csak hosszú keservek alatt tanuljuk meg,
hogy csak az marad ki megtanulta.
De az élet súlya nem ereszt, tanít.
Tanút nevel sokat, a mindenek felett,
és egy sem marad, ki ne érne célba.
Elengedni épp oly nehéz ki nem Tiéd, 
mint megtalálni azt ki az Isteni ért 
érted hordozza.
Folyton- folyást utána vágyni......
S midőn magadba ölelted, 
már az is kevés, ha Ő az!
A szerelem természete ilyen.

Kányádi Sándor: Tél derekán

című versére

Szeresd Ember takaródat.....

Szeresd Ember takaródat.

Védelme az, Égi Tónak.
Mit nem lát szem, mindig eped.
Szerelme az... a Kikelet "nimfájának".
Ha elmúlna, vele múlnál.
Virágba sosem borulnál.
Ha nem védne, oltalmazna,
Mivé lenne Égnek Magva.
Nélküle múló semmibe nyúló
szenvedéssé fakulna csak
hogy megszülje az ember a "zöldülő tavaszt".
Minden" Télben". Így szeresd Őt.
Mert ki elfecséreled,
Tékozló reményeid veszítheted.

Lesznai Anna : Halk kérés

Című versére

Mindig vissza tér...

Mindig vissza tér, 
ki szívével remél.
Bár mily messze járjon 
Ami fontos, a Cél....
hogy ki haza vár,
egyszer majd valóban
itthon talál egészségesen 
bízva benned.
S bár nyögve , térdre ereszkedve 
kell kiküzdened magad.
de indulj.... míg szeretnek , indulni kell!!!
S akkor öledbe ejtett kezed 
acélból lesz nemesebbé ötvözve
hogy kitartson míg megérkezel.
Tán múlt varázsa csókolt nászra
nem tudom.

Szerelem baba.

Szél szárnyán küldtem  hozzád a könnyemet.

Szerettem volna hogy lásd, Neked gördült alá.

Te vissza küldted felszárítva azt,

Mikor ajkad gödreiben csókommá fogantál.

Szerelemnek neveztelek el.

Édes voltál, gömbölyű , csinos.

Frissen sült cipó nem lehet oly vonzó

mint Te voltál akkor, a nekem harmatos.

------------------------------

Bocsásd meg!

Bocsásd meg hogy látom,

nem tudsz megölelni.

Nekem annyi elég ,

hogy nem szűnsz meg szeretni.

HJ-nek

Szépszemű asszony című versére.

Mondd miért?

Mondd miért fáj bársonyos hangodon ringó
vágy karimájú égszínkék Vad ló szárnyadtól érintő
Harsány Szereped!
Mondd miért fáj hogy ajkad ajkamat kérve eget kísért, 
s tested villámhoz érve szétpermetez 
mint Jégszirtet képzelet ! 
Mondd miért fáj hogy szívem oly régről ismer
értenem szavadat időtlen " isten"!
s reményed bennem szívhangot lehel! 

Én vagyok az ki ringatott ,s ringat .

A menekülőhöz.....

Szépséges hazámból fakadó élet.........
Csillag fészekből született szerelem madár.
.... csodavíz- fakasztó. Hangokból- szőtt ébredés.
Mámoros patakokból tavaszt igéző. 
Lombok alján kergetőző örömök kútfeje.
.....koronájáról titokban árulkodó szerető .
.....szökdelő öröm köszönt harmóniádban.
De bárhogy libbensz karikában hogy benne maradj a létben... 
koronád tépik részeg kalandorok hada,
s halni küldik magányodból kitörni vágyó szép reményeid.

Táncoló kedveseimnek......

Engem miért nem hív más csak a Lélek?
Én folyton csak a lelkemből szólok, zenélek....
S ha néha azt mondom jót vihorásztam,
megítélnek, s tapogatózva örökölt vakságból hozzám el nem érnek......
Pedig a lélek zenéje édes, hajlékony mint a fűzfa ága mi szél-szerenád
dalára táncba ring...
Milyen kecses az a lepke könnyű ág mozdulva szív-hangra....midőn 
Isten hívja ,Égnek Lelke Örök Zenéjére lejteni........ 
Neked adom kicsiny Ág a szelekre mozduló tánclépések ékes szólamára....

Szép Sólyom Madaram!

Szép Sólyom Madaram!
De jó hogy megleltél, de jó hogy újra 
karomba repültél,
Hívogató szóddal megnyílt szívre leltél
S onnan a szívemből Magyar Hont Nemzettél.
Amíg kóboroltam.
Sivatagban jártam.
Majd hogy negyven évig abban botorkáltam...
Kiszáradt szíveken,s pipacsokon háltam,
S könnyemmel itatva rímeket vadásztam.
De ott ékes szólót keveset találtam.
S amidőn meglelém Hazámnak Fiait,
Égető sivatag, abból megújhodik.

Szeme távolban kutat...

Szeme távolban kutat....
Nem néz, csak a hangokat hallja
belülre figyelve lát rá a kintre
s a távolba küldi a hangokat mit 
a szíve letapogat.
Az a legszebb ami ebből születik.
A száguldásra teremtett vad lovak
így repítik.....
Patájuk nyomán szikraként lobban 
a vágy, hogy megéledjen Tőlük a Föld. 
Ők ama ménes lovai,
kik az Ősi tehetség magból élednek 
Világot Újítani a Megérkezőnek!

Széles vásznúra...

Széles vásznúra gyűlik majd amit Őrizni Áldás.
Nem lesz abban többé kiáltás, melyet nem hallunk meg a szívünkkel.
Mert a szív az ami szerelemből nyílik, s nem csukódik be amikor izzik.
Mellette , alatt és felette dal szárnyakon úszik körbe mi 
lelkednek kínálja fel frissítő csókjait.
s amikor válaszul hazaérve karodba ringatod ki neked kedves.......
akkor természetessé válik hogy veled , de általa él s áll a teljesség fel,
mert kilépve ezt látod magad körül mikor már nem tömegbe lépsz ki,
de nevén nevezve minden veled ugyan úgy Boldogan ölelkezőt!

Szabó Lőrinc
A fákhoz, a költőkhöz
című versére

Amikor tavasszal kelek....

Amikor Tavasszal kelek,
csókokkal intenek a fellegek.
Langy eső szitál a gyepre,
Haragos zöldbe öltöztetve.
Lehajtott fejjel lépdelek,
Kémlelem e Zöld gyepet
miről fecseg.
Azt mondja : hűs vagyok 
s ki küldött, szeretetét rám lépve
begyűjtöd.
S igaz. Puha, kellemesen simogat. 
Apró virágok szirma hívogat.
Én szeretlek..... 
Ide térdelj....súgja
s valóban Szerelem nyílik fű csomókban.

Amikor szerelmed öleled....

Amikor szerelmed öleled,
Engem ölelsz,
S mikor futva, s gondolataid 
mezejére jutva szólod is,
akkor nekem üzensz.
S mikor olvasom, s ajkamon
ízlelem szavad mélységes titkait,
akkor perzsel a csókod,
s minden kicsi
idegszálam vissza csókol,
oly hálásan egészen
fülig szerelmesen
ahogy örökbe vártál.

Sólyom Tamás - A csend hangjai
című versére

Oly végtelenül!

Oly végtelenül kell szeresselek
hogy virrasztó hold sarló fonákján kulcsolódó
földi szép kezek, színére költsem Égbe küldött csókos reményüket, 
hogy színesre hímzett vágyaik üzenjenek,
s hogy Költeményeik varázsos fényben tündökölve 
a Végtelen Égbe írják :
Körtánccá olvadok Veled ,mikor a csillagokon át lobbanva 
válladra borulva ölelkezem Neked kibomlani,
Örök Szerelemmé!

Ma délután is.......

Ma délután is Útra keltem.

Zene varázs hálójába magam úsztam.

s az Ég halászai hálójától érintve

tobzódtam e nász örömében.

„Kopoltyúm”  szélesre tárva szűrte a hangot   

magába.... s tovább küldte az Ég tavába.

Úgy ficánkoltam az örömben

mint gyermek,

ki 2 centisen még bőven anyja méhében

Szörfözik.

Táncra kérve, szólamaitokkal keringőztem.

Ajkatokról becézve tanultam új tánclépéseket.

Pörögtem , forogtam, fociztam.

Sokszor......

Sokszor van karnyújtásnyira a mennyország.

De mindig Földre pofozom magam.

Oly sok szívvel kell egyszerre élnem, hogy

Soha nem bánthat meg „ lelki zivatar.”   

Csak nyugtázom hogy aki gyönyörű

A mellett időzni életre való......

Így az Ember amikor csak nézi

Az Istennek egy Újabb megkapaszkodó.

Frigyet így köt  az övéivel.

Mert magához simítja bennük a valódit.

Azt aki általuk szerethető,

S a válaszok előtti időket idézi.

és  kacagva súgja :

Ügyes vagy  Fiam.....

Ma volt.....

Ma volt, hogy loptam egy percet csak úgy.....

Csak csendesen néztem a Barátomat.

A távolság csak mély kékségben  volt mérhető

S ez a mélykék  kötött "örökbe" minket.

Nem akartam elengedni.

Tudta hogy időzöm.

Mondani akarta........ Én vagyok.........

Értettem... s csak néztem ezt a kék napot.

ezt a kedves,kék napot.

S majd ha újra találkozunk,

Tudni fogja.

Neki írtam hogy ......Felismertelek.

S egy percig elidőztem nálad......

hogy csodálhassam e kék Eget.

Szeretnék Nektek szépet írni.......

Szeretnék Nektek szépet írni,

De szerelmesem híján nem tudok zenélni.

„Csak hallgatom hogy toll nyomon

Elsikkad ordas tartalom.”

Mert mit ér szavam a szívem nélkül?

Mit ér hangom a vágyam nélkül?

Mit ér  karom a szárnyam nélkül?

Mit ér  hitem az Ember nélkül?

S mivé lesz az  Emberiség a költők nélkül?

Ki írja akkor dalba mi tőlük származik?

Ha már senkitől nem származtatik?

Ha nincs se becsülete, se pártfogója,

Se oltalma a megkapaszkodóra?

Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

Azt mondta a dadogó írjak magamnak.

S én mégis Nektek írok.

A halkuló szavaknak.

Ne felejtsetek el engem szeretni!!!!!!!.....

Akkor se, ha már nem maradna semmi 

Amiért még engem szerethetnétek,

Mert soha el ne felejtsétek,

hogy üzenetét hordozom az értelemnek .

S bár találnék egyetlen tájat,

Mely nekem telepít  majd gyümölcsfákat. 

És nekem ültet majd epret , szamócát,

És értem tereli megannyi jószágát,

És parlagon soha többé nem heverek.

Elrejtőztem Újra.

Elrejtőztem Újra.

Mint mikor puska ropog ,

Úgy bánt mi nektek csak szabályokkal élhető.

Én nem élek már abban.

Én a fellegekkel úszom,

s csak néhány falatért kúszom le Földetekre,

Hogy el ne vesszek.

s csak dallal vagyok megfogható....

mert már nem arról beszél az Ősi szó,

melyre régen oly szerelmes szívvel adatott.

S bár hallom hogy hívtok,

és mennék is repülve,

De nem tudom merre.....

Nem tudom merre.

.

Ha nem bírsz már mást tenni......

Ha nem bírsz már mást tenni csak szeretni.
Az Istennek már bőven elég ennyi. 
Deres hajjal nem kell versenyt futnod a holnapért.
Fusson az aki még fürge,
tettre kész.
"Nyeregbe ülve"
viszi a szent zászlót a "térre"!
Felmutatva," ma én 
harcolok érte.........."
Mert ki gyöngécske, az már mind szelíd,
Harcra nem hív létet
s csendesen örülve áldja a tisztességet.
Szerelme abban beteljesül.

SEMMIÉRT EGÉSZEN

Szabó Lőrinc versére

Téged!

Téged ölellek minden ölelésben,
ami testemhez ér.
Téged csókollak csókommá szelíden,
mikor kívánságod Égből Földre ér!
Téged rabollak magamévá,
amikor mindenki téged rejteget,
Téged adlak mindenkinek, 
amikor éhen halna bennük a szeretet!
Téged szorítalak fogaim közé 
mikor bitangok ölni készülnek Téged!
Érted áldozom fel a világi vágyat,
megértetni, hogy a Szerelem, 
Élet!
Te érted vakulok meg,hogy mindenki lásson!

Schvalm Rózsa: Mit hoz a jövő

Című versére

Nem haldoklik. 
Éled.
Új Gallya s Új Rügye bomlik ki sövénynek.
Csak a hite hagyott elme ki nem érti:
Megtépázott szívnek Tépett örökségit hagyja
Isten örökül annak ki nem szeret.
Te magad válsz azzá mit teremtesz.
Amikor ítélsz, magad ítéltetsz meg, 
S ha hűséggel szeretsz Békés Boldogság lesz
Tenyeredből áldás Minden Nemzeteknek!

Isten Mikor tanít meg kell értened,
Felelősség nélkül élned az Életet,
Gyermekeid s magad jövőjét pecsételi rabbá!

Talán ha érinteném.....

Talán ha érinteném.....
közelebb jönne,
de távolba írt üzenetbe
nem csókolhat a hold sem vágyakat.
Csak ül csendesen.
Zátonyra futva....
s hozzá térdepel
másokba bújva
minden,
ami hajdan átkarolta.
....álmodik.
Egy szebb jövőt.
Páncélok nélkülit,
kalitkák nélkülit.
Élhetőbbet.
s közben elpereg az élet
s közben elpereg az élet.

Kinek szerelmese nem csókolja száját.........

S kinek szerelmese nem csókolja száját,
az Ölelje meg szépen Jézus lélek szárnyát,
s keljen vele Útra gondolatban messze,
s oda fogja elvinni Őt Atyja keblére.
S mikor megérkeze, s vele ott időzve szíve 
megújhodott,
Akkor lélek szárnyat örökít át, égibb reményekre,
s megláttatja Neki Mi az Isten terve .
S dalt fakaszt a szívén.....
Mit csak Ő Ismere.
Gyöngyház Jövőt Épít a Világnak vele,
Szerelmeset, Boldogot, Vígan élhetőt!

Röppenő Válasz: Jégből oldott üzenet! 

Nem fakaszt a sóhaj szebbet, 
mit ígért az Isten benned!
Jégesőnek könnye édes. 
Oldva olt el büszkeséget,
S megtartja, mi áldhat benne.
Oda ölelte szívedre
a Remény!
De a Remény több mint élet!
Benne rejlik az igézet. 
Ami jégbe fagyva törne,
Csendes esőben ér földre.
Permete a szerelem. 
Bimbót növeszt szíveken! 

Szépet írtál kedves József!
Pusz!
Évi

Reviczky Gyula 


Én édes elhervadt virágom...
című versére

Ki siratja el...?

Ki siratja el a tavaszt?
Csak az ki azt hiszi elveszthető.
De ki szívén tavaszt ébreszt
Az a múltjába sose réved.
Előre nézve keresi a szépet....
Mit a szerelme neki érlelt. 
S akkor mindig ott lesz az a szempár,
aki vágyaidba új érzést plántál.
s ha nem lehet még sem tiéd,
Kiért a szíved hazatért,
Akkor indulj útnak
s keresd azt 
ki hűséges írja lesz a vágyaidnak.

Repülj kicsi hattyú

Repülj kicsi Hattyú.
Ti is mind, ki társa.
Ne gondoljatok
a halkuló világra.
Szívetek hangjára figyelve szálljatok,
szívben zimankóra so'hse találjatok.
Ha bár ki bántana,
messze repüljetek,
S onnan jó messziről csak annyit intsetek,
fityisz orrotokra Jeges szívűek.:)

Sok-sok Puszka!
Évi

Bódi László /Cipőnek-nek

Égbe küldött szép üzenet.

Régen

"Írom Neked, hogy tolvaj az Éj,

Kertemtől, s Földemtől kicsalta Kincseim.

Fekete folyóvá duzzadt a képzelet,
Hordalékot halmoz az Emlékezet.
Írom Neked a Repülésemet,
Denevér ülepén landolt gyermek lelkemet
......és Írom Neked a zuhanásomat
Csonkává repdesett hártyás szárnyamat.
Mennyezetre tapadt Földgömb szemeim,
Ámennel gyógyított Hallgatásaim.
Mert nem maradt más a sebek alatt
mint zörgő koponyámat ölelő Áhitat.

Reményik Sándor

Egy virág úszik

című versére

Szerelmes levél indigóval III.

Nem lehetne nagyobb kegyelem az égtől.
Mint Reménynek szólnom szavát égi szerelemből.
S ha nem nyílott volna az ugarnak szépe,
hogy ért volna akkor óceán vizébe? 
De Mint Hazám adta!S szívén fakasztotta,
Úgy helyezze annak koronáját vissza. 
Magyar folyó vitte. Óceánba érve,
visszakívánkozott anyja kebelére.
Én ezt a Virágot akkor ott kifogtam.
Magját vettem néki.

Reményik Sándor

Jégvirág című versére

Égbe küldött szép üzenet.

Mindig......

Mindig annak fáj az Élet, aki szereti.
Mert ki csak lebegve él, mert minden ölébe hullt s csak becsmérelni tudja,
annak nem érték a Világon semmi.
De ki szavába fonva szerette.
Szívvel ölelte keblére örökbe,
abból beszél.
Így ki ne ismerné fel szerelmesét
ki a soraiban csókjával itatja?
Na ilyen az mikor az Ember 
szívéből ír szerelemmel
Jövő nemzedékét szóval áldani.

Reményik Sándor: Őszi csodák

Című versére.

Égbe küldött szép üzenet

Egész nap azon tűnődtem,
hogy a hűvösödő őszben
mily nagy kincs a Napsugár.
Megsimogat mikor fázom, 
lélek hangon elvarázsol.
Azt üzeni, minden jól van
mikor pajkos szív rugóban 
nem törött a szeretet.
Vagy ha törött össze rakja.
Nap meleggel megitatja.
És a hideg napos Őszben
szeretkezik Föld ölével,
s amikor már ott bent lobog,
szárnyat növeszt , és a Napba
beröpülve felragyog!!!!!

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Című versére

Csak attól búcsúzz el...

Csak attól búcsúzz el aki versenyeztet.
Attól aki azt mondja kegynek légy bolondja.
Adatokat őrizz, mi lomtárnak fogja,
és hivalkodj azzal mi nem tőled származik.
Csak attól búcsúzz el, ki neked mér élhetetlent,
de azt számon kéri buzgón, s gúny tárgyává tesz,
pedig csak leheletnyi emberség mit kértél.
Csak attól búcsúzz el aki maximalista, 
mert a jövő már nem adatok fogja,
csupán a szíveké.

HJ.-nek Szeretettel

Reggel van című versére

Oly halk vagy mint ha Őz nyomon zizegve sarjadó gyomon 
megcsillant vízgömb fátyolon átszökkent gondolat soron
zenélnél. 
Oly halk vagy mint ha köd cserélne csendet alvó ég szemére.
Ráfüggesztett kerek képe holdnak sápadó reménye is Te vagy. 

És amikor hallak, élek. Testem , Földem ,Égi kéreg .
Kotta karja rásimulva , minden abba van megírva
mi szépíthet életet! 
Sorba rakom. Apró nagyon.

Radnóti Miklós :
ERDEI ÉNEK VALAHONNAN

Című versére.

Égbe küldött válaszok.

Szemembe gyűjtötted!

Szemembe gyűjtötted a lenyugvó nap utolsó sugarait,
hogy Neked világítsak, amikor a sötétség újra támad.
Te megláttál vele, 
s fényed erdejével úgy hadakoztál, 
mint őzbak, ki támad! 
Ujjaid, s fogaid közé szorítottál 
amikor mindenki, mindent föladni készült!
Te tanítottál meg hogy 
"Isten, ki vagy........ !"
Haza, Nép, Hit.. sose szédül!

HJ.-nek 

SzeretettelJJ J

Pipacs

Csak úgy pirulok, mint pázsiton pipacs.
Szirmaim fuvallat szárnya
ajtódig hordja azt.
Leteszi elébed...neked szedtem -súgja
Harmatot is szórtam a szirom csomóra.
Attól lett íj piros .Elpirult a lelkem.
mikor szirmait dobálva hozzád küldött engem. 
Föl is szedtem mindet.
Ajtódba púpoztam, hogy hited megálljon 
a szirom hozóban.
Szél hozza, szél viszi . 
Üzenet él benne.
Mikor szíved szeret , Isten üzen benne.
Azt üzeni élek, mert a szíved karja 
felölelve szívem szívedig ringatja.

Petőfi Sándor

SZERETLEK ÉN, SZERETLEK TÉGED...

Című versére

Égbe küldött szép üzenet.

S ha én lehetnék egyszer a Napod,
Neked ajándékoznám az összes csillagot
Mely hajdan belőled értem ragyogott.
S lennék Neked az akit úgy vártál,
Kit még a Napnál is jobban kívántál,
Hogy Hazánk keblére oltalom legyek
Hogy Hazám Mezeiből Virágot vigyek,
Hogy Hazám Forrásiból itassalak,
Hazám Ölelésével ringassalak,
Hogy veled éljek végre Örökre,
Szabadság Szerelem legyek a keblekre
Biztonságot, Örömet, Békét Teremteni
Valahogy, Bárhogy!

Payer András: Gondolataim szélmalmai

Című versére

Egyszer már körbe értem....

Egyszer már körbe értem.
Úgy huszonévesen.....

Már nem reméltem sem több
fájdalmat, sem örömöt.
Forgószél kapott fel.
Már akkor hazaértem.
Mikor Szívetek szívembe költözött. 

Úgy fújtak le tenyerükről kiket szerettem,
mint forgószél repíthet el pihét.
S mindazoknál megpihentem, 
aki nem kért semmit, és semmit nem ígért. 
Időn túlra látva,
Fölemésztett az öröklét....

Ott azok a szép szívek

Ott azok a szép szívek ,
örökké helyettetek zokogták folyton
"a ki nem beszélhetőt".
S mivel zokogtak, 
vagy visszásnak tűntek, vagy
értetlenkedő ítélet fogadta Őket. " Biztosan beteg."
Pedig már régen nem magukért sírtak!!!
Csak a hozzájuk tapadt fájdalomról írtak.
......hogy Ti mindig csak vakon, csak megérezve egy parányit
abból értsétek. ....hogy milyen az élhetetlen. 
Mert kik tapasztalják mind menekülnek,
nem Embernek való az.......

Olyan hálásat.....

"Olyan hálásat szépet írjatok,
ami a szívetekből szívhangot lobog.
Csupa virágot, és mosolyt, illatost.
Csupa örök zöldet és lombját hullatót.
Csupa csivitelőt, és csacsogót,
csupa örömében hívogatót.
Csupa zeneszóval andalítót, 
csupa elevent és csupa izgatót,
Csupa szereteteddel szívvel áldhatót.

Mutasd meg Istennek milyen a lélek,
Amikor szerelmesen szereti-a kéket,
és a haragos zöldet és a lágyabbakat,
és a színekkel fürdető szerelmes vágyakat,
mert ezek színezik az égbe írt kéket,
szivárvány színessé a Mindenséget,
s benne Isten szívét, ki csak most látja azt
milyen is szeretni mit alkotása Ad.

Oly szépen játszod.....

Oly szépen játszod szívem húrjain,
Azt a szerenádot mit nektek írt az Ég.
Hűséggel üzentek, mert halljátok már 
az Énekem!!!!
S megteszem......
Minden nap a tenger hullámait 
Értetek fogom csitítani lágy hullámúvá,
s örömötöket látva alkotni fogok.
Nap sugarából csókos varázslatot,
S mosolyotokba belefeledkezve 
oda igézem szemetek szemembe, hogy meglássatok,
Én leszek minden huncut vágyatok,
Én leszek magam Mennyországotok mikor 
magatokba öleltek........

Nincs öreg.....

Nincs öreg, csak kicsiny újra.
Csak az idő játszi lazúrja
hogy már nem oly vakító 
mosolyuk.
De ki szeret annak ma is fénylik.
Idős'b szemek tüzében a szerelem beérik,
S tudja mit szabad, s mit nem érdemes.
Az érted kinyújtott kéz valódi.
S ha ajka csókol, 
menny kíséri áldani benne jövőbe érni
vágyaid termését,
a Szeretetet.

S ha tanulni akartok Emberek!
Idősb lábak elé térdepeljetek,
s tőlük kérjétek áldást Magotoknak!

Fohász.

Nincs menekülés.

Az Isten elől nem menekülhetsz.

Csak akkor ha magad vagy az Isten.

Hát könyörgök magamnak,

Az Istentől eredő papnak,

Hogy vegye el a kínomat.

Nem jó Ember bőrben.

A lélek lélekként éljen, s Földi erekben

Ne keressen csobogót.

Induljon , amíg nem késő.

Amíg Földre nem égő ,

Míg nem válik maga is emberré.

S nem akar másban oldódni fel.

Nincs egy......

Nincs egy, ha mind ugyan az.
A lelkedből szakasztott Égi tavasz,
mely mikor már érzed hogy kihunyni látszik, 
akkor tűz tavú tóból elvirágzik, 
s egy másik tóban, egy el nem múlóban megéled!
Így ha nem találod ne csüggedj,
meg vár téged ott az Égi vizekben
kire vágytál!:)

Vallomás.

Ujjbegyeimmel végig tapogattam újra betűid.
Vakon kerestem benne szeretsz-e?
Két halk sóhajtásom közt Te voltál a harmadik.
Lázban vártad hogy vissza térjek!
Hiányzott hogy észre vettél.
Hangod ópiumként szédített újra.
Felébredni?Ugyan miért akarnék.
Szerelmes karodon ringat a Hit!
Maradni akarok...
...csak még egy kicsit!!!

Nézd.......

Nézd ! Milyen lágyan illesztem bokám,
Nézd gömbölyű minden érintés,
Nézd! Nem sietek sehová....
Nézd köréd kulcsoltam a mozdulatot...
Nézd! Karodba olvadok, 
A pillanat gyönyöréért mit a tánc adott
Örökké Hálás vagyok.....

Nézd arcom lángol, zavar hogy látod,
De imádom hogy a bokám lágyan illesztem,
hogy a táncom gyönyörűsége valódi ,
s megteszem!
Köréd kulcsolom a mozdulatot, és 
szemedre csókolom a pillanatot,
Ma Neked táncol a Szívem!

Ne sírj........

Ne sírj kicsim, soha....
töröld le könnyedet,
Hisz az élet ,
tudd meg , 
érted teremtette
az én simogató kezemet.
Neked dobban, szívem
amikor azt hiszed,
nem láthatsz már soha.....
De az öröklét kapuja 
gyöngyöknek kitárja 
szigorú szárnyait.
Szívemre hullhat 
amit nekem küldesz.
S veled sírok akkor 
örömmel bánatból, 
hogy eztán már csak
én ölellek, és Te nem érzed meg,
hogy én most is neked élek
onnan a távolból, 
s majd egyszer,
ha szeretnéd,
találkozunk.

Nézd Kedvesem.....

Nézd Kedvesem, élet illatú Szerelmesem!
Ott a távolban kelő......
a csillag hegyeken túl élő szép reményű.....
miként üzen.
Csak így........ 
Dalszárnyat növesztve becézi neved.
S lám csak!
Ettől valóban Napba öltözik a táj ,
s virágot nyílik a Szíved. 

Sok szeretettel!
Évi

A kétségek vihara......

A kétségek vihara nem vihar.
Az Élet báránya vihart nem kavar.
Az Ember egymaga nem támaszt szelet.
Mert csak sok ezernyi szívből támaszt az "élhetetlen- élet" vihar felleget .
Mi fáj, szerelemből az akkor is édes,
mikor csak emlék a kéz , ki megigézett.
Így szenvedni balgaság azért,
ki nem a tiéd .
Vagy a Tiéd? 
Akkor miért a kétség? 
Szeress, és szeressenek!
Az élet mindig párosan kerek!

Nem tudom....

Nem tudom épül-e fagyalnak sövénye, 
vagy csak vad hajtáson kesze - kusza görbén
sűrűsödik hajtásán széttörni az örvény.... 

Nem tudom, a "megírt "mikor tör falat,
Mikor mondja Isten ,"nem kell több áhitat"
Csak szerelmes testéből kiszakított Fiad.

Tudom ma is csak a Hűséges ki sír. 
Akinek szívén még ott feszül az íj.
Akiknek a száján még ott dalol a szó.
Aki nem felejti "élni"... Istentől való.
Aki őrzi szívében, " Magyari" örömét,
Ma sem kevély könnyével sózni a kenyerét.

Nem merek a szívembe nézni

Nem merek a szívembe nézni.
Akkor mindjárt , el kezdek sírni.
S tágra nyílt szemem 
vakká kívánnám inkább,
hogy se látnám
mennyi gyötrelem
kúszik még mindig át a hegyeken...

Nem merek a szívembe nézni
akkor mindjárt elkezdek zenélni
hogy túl éljem hogy a gyötrelem 
a titkok titkolói kezétől gyűrűzik át a hegyeken,
s próbálják feledtetni velem
hogy élni érkezett a szerelem, s nem azért
hogy a gyötrelem szabadon kússzon át a hegyeken.

Nem leszek nyugodt.......

Nem leszek nyugodt, míg nem látom,
Hogy hazám szívén felvirágzom.
Hogy amit írok, az megfogan,
S a szó már nem puszta szó lesz,
de benne ki szaval Élni fog.
Akkor lesz Új a hazám, 
Amikor már nem halok 
Csak szárnyalok a Karján.
S mi hajdan öregbítette Nevét,
az Vissza tér.
Súlyos pénzekért tanulni, 
a hosszú nyomorúságot
vetíti előre. 
Abban még az Isten teste is csak nyögne
hogy egyszer nagy sokára kiérjen belőle.

HJ-nek

Sok –sok Szeretettel!JJ

Nem burkolja Isten fátyolba az Eget,
Amikor a hangod bársonyáról pereg 
csókkal csipkézni Isten képzeleted!
Oda varázsol Egedre,
bele olvasztva szívedbe "az én országomat".
Bilincsed a szavad. Szíveddel tapogat hogy itt legyek Neked!:)
S itt Vagyok neked.
Oly kedves pillanat
szőke árban szalad szív szeretet 
szabad Imában szántani!
Terméséért Mag ad! 
Őrizned, s Érteni!

A Halhatatlanokért, akik előttünk jártak, s kik utánunk érkeznek

Nem azé az érdem aki  érdemekkel hál.

Mindig csak azé aki csendben váltva áll.

Halkuló neszeken is hang ívet vél hallani

Táguló világért lélek közösséget  áldani....

Annak örülni hogy még hálával létezik.

Kívánságokba hiába, nem feledkezik,

Pislákoló gyertyalángként

csonkjáról csendesen lefolyva

illatába fojtja mi élvezhetetlen.

s mi  mérgezne tüdőre sóhajtozva,

megtisztítja azt midőn kileheli.

Nem adnám.....

Nem adnám se Hitem, se Szavam soha másnak,
mint az agyon hallgatott Igazságnak.
hogy Magyar szívvel , ősi Szót áldok!
S Ebben a szóban az Égi Világot, 
honnan Szerelmes Őstől származunk!
S szerelmes szív hanggal Őrzők vagyunk!
E szép Földi Világban ,
mit a Teremtésmag ránk hagyott ,
Égi elmét hordunk, s fénymagot,
mely nélkül a Világ csak vegetálna, 
S Hamuvá Égne nélküle Földiek Világa.
Az Ég bizony ma is a Föld Palástja , s a Magyar szó
annak Földi mása, hogy megszülessen 
az Áldást hozó!

Őszből Télbe hajlón........

Ne sirassatok.
Még kapaszkodok.
Szárammal megvetem lábam,
s zöld lombommal még kitártam
felétek egy utolsót ölelni karom. 
S ha holnaptól elindulnak értem 
a színek,
Táncra kelnek bennem az ízek, 
s keringőt lejtünk, s szellőt dúdolunk. 
S ha lábaitok alá gyűlik köntösöm, 
gázoljatok mélyen illatában!
Ágyat vetek kacagó gyermek mosolyból 
csodálkozó szemetek hangulatával.
A makk, és a gesztenye baba is
Én legyek!

LL

Ne hidd hogy amit teszel, vagy mondasz,
nem jelenik meg egy újabb valóban.
Sajnos igaz hogy kinek adatik,
annak tiszavirág életű,
hogy valakit,
szándékában álljon felemelni.

Ne így legyen.

Engem bízott meg......

Engem bízott meg az Isten.
Én csak hűséggel követtem.
S mi enyém Tiétek legyen ,
Minden gondolatom hogy ezt
miként tegyem. 
Mert amit ma adhatok,
vagyonom nincs, csak
mit Istentől kapok,
de ígérem hogy a "tálentumot"
nem tartom meg de kamatoztatom,
s mi szebbé teheti Jövőnket,
Nektek adom.
S ha elfogadjátok Nektek Megáldom
mit szép szívvel kértek.
Én erőt kérek Istentől, 
hogy ne menjek el, 
mert sok még az áldani való!

Ki nem érzi gyászát.......

Ki nem érzi gyászát a rettenetnek ,
mi a Világot még mindig fogva tartja,
annak Hite hiába glória.
Ki mindig csak örömért lohol,
s fájdalmát lerázva kincsekért bomol,
az hogy szeret?
Ki mindig csak a saját vágyát éli,
de Mások vágyait soh'sem reméli,
az szeret?
Sok még a változásra szoruló!
De ki számon tartja,
legalább imáiban kutassa
merre a szabadító......
S ha rátalált szívébe rejtse,
s nagyon, de nagyon szeresse,
mert egy lesz vele mikor rátalált!

Schvalm Rózsa: Nap –támad versére

Az Ember maga....

Az Ember maga anyag és szellem.
Egységbe forrva az Égi vizekkel ,
Lélekké nemesedik.
Ki elveszi magától a maga étkét, 
legyen az szellemi , vagy anyagi,
az elveszi magától az egységet.
Isten lélek testét annak adja, 
ki a Maga Testén és szellemén 
Maga fakasztja annak minden ,
élhető örömét.
Ezért kell hogy táplálékotok legyen
mindkettő mi Földtől s mi szellemi értékből
fogantatott

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet
versére

Ma én......

Nézz fel az Égre....
Látod-e ott fent azt a kárpitot,
mely életeink nevesített színpadára
szellemiségeink hírnökéül 
dísz függönyt alkotott? 
No ha látod ,akkor máris tudhatod,
Mi mindannyian éljük azt a darabot, 
melynek felvonásai írva,
Isten szerelmei kezébe csitítva......
S a szerető tolla,s tintája is legott,
Isten tenyerében volt nyugodott,
Mikor szíveink szeretetéből alkotott!

A póruljárt farkas :)

A Birkának van egy barikája. 
Egyik Dúrban másik Mólban járja.
És a fránya farkas pördül fordul 
s amit lenyelt akkordokban kordul. 
Aztán mikor nagyon szédül tőle
bele böfögi a levegőbe,
majd utána gyorsan odahányja.
Így szabadul bari anyukája.
De hogy a szavamat ne felejtsem
nyálas lett tőle egy kicsit a szentem,
így a farkas nem gusztálta többet,
s elment füvet szedni mindőjüknek.

Mondom....

Mondom......
Soha nem lesz másként .
Csak így ......Szeretve.
Érzékekkel becézve......közelebbre.
s ha belehalunk mert tőlünk ezt kérik..
akkor halunk érte .....csontig, velőig, érig. 
...így becézzük magunkévá telhetetlenül a teljességet,
s aztán halni hagyjuk .......
de valakiben.. mégis Újra éled.

Harmath Józsefnek

Mondd!

Mondd hogy ne szeretnélek...? 
Ki egy vagy velem,
A teremtés karján simogató tenyerem.

Bele helyeztem az olvadót,
szívedről csordulva szíveknek ihatót.

Bele helyeztem az Élhetőt,
harmattól ébresztő csókomtól zümmögőt.

Bele helyeztem kicsinyeket,
csacsogó madár daltól fényes hamvas földeket.

Bele helyeztem a feltörő eret,
a patakká duzzadó reményeket. 
A vágytól duzzogva remegve hallgatót. 
A folyamban hömpölygőt, s az áttörve zúdulót.

Megszülettem.

Megszülettem, mert így akarta a meztelen szózat!
Megszülettem szónak, hogy elszavaljam,milyennek vágytatok.
Szürke hajam tompán fakó
Éj szemem kék, vad,s kápráztató mikor haragszik.
És selymesen puha mint a lágyan simogató naplemente bíbora
mikor elnyúlik fáradtan megpihenve A Magyar Ég taván. 
Békésebb vagyok minden Békénél,
és Szabadabb minden földi szerelemnél.
Lélek kezek csókoltak hímessé mint a márciusi első virágrügyeket
az Isten sóhajtása.

Mindenki........

Mindenki,
aki már végig járta lelke bugyrába zárt
csalódásait,
az mind a saját arcát hordja,
s álarca ha volt is rég kidobta.
De ha sebei még fájnak
nem kínálja csókját fel a Világnak,
csak annak az Egynek 
ki megérti, nem lehet már többé agyon sebezni,
mert ott a régi is mind felszakad.
Ezért óvd a szívedet,
s ki még álarcát hordja irányodba, mert csak
képzelete sodorta feléd szorosan ölelni egy
utolsó tangóba,
attól menekülj.

Mindenki beléphet......

Mindenki beléphet kopogtatás nélkül
Ki szívével kopogtat , s az ajtó nyílik.
S nem távozhat el onnan senki addig
míg Isten szívében nem tükröződik.
Mert magad meglátni 
a másikat látni...
Ott és akkor amikor sír.
S az öleléseddel s csókoddal gyógyítani
abból amit ott és akkor még épp kibír.
S mindig az a kedves,aki kopogtat,
mert népére Isten így talál.
Hogy szívhangokat hall még zokogni
bennük ahol már ölné rég a magány.

Mindenki........

Mindenki azzal akarjon élni ,
kiben szerelme teljességét félti.
Így oda szálljon minden sóhaj,
ahol viszonzásra talál, 
szív rugóban. 
A haza háza mindenütt ott van,
s még bennem is izzik egy Égi sóhaj,
mely oltalomra lelhet valaki szívén.
Mert ki vágyaiban Istenével honos,
annak létezése is vele azonos.
Nem kell Földön hozzá kapaszkodni,
mert a szerelmes szabadságunk 
sem baba holmi,
de kivel együtt élünk azzal lobog.

Minden alkotásnak.........

Minden alkotásnak meg van az Ő párja.
Talán a Földön lenn, vagy az Égbe zárva.
S van kinek több is van. Ha lélekkel hívta.
Ezernyi szó kevés hogy személyét leírja.
Hajlékony Ő mint a nádszál,
S Keményebb Ő mégis , minden katonánál.
Lágy az arcvonása akár egy leányé, mégis 
férfiból van, sszeretete átér minden létezőt.
S tudod hogy Ő másképp ölel mint egy Ember.
Az Ő ölelésében nincs fájdalom de tenger
mélységű szeretet mi ringat.

Mindaz............

Mindaz ki hajdan vérből itatta s vétke terhét
koncolja ezernyi darabra.......
ma is az kutatja s próbálja megfejteni 
mi létnek motorja s azt hiszi,
magának örökbe elveheti akkor is ha nem szereti.
De nem lehet odaadni, mi nem odaadható.
sem birtokolni, mi nem birtokolható....... 
Mert Lélek az.
Szeretni lehet vagy nem szeretni.
Áldássá nevelni, vagy eltékozolni...
De világot formál ölelésében annak
ki megérti Élet az Neki, mert szeretete 
az mi túlélővé teszi Világokon át.

Mind, ki szívével szívemhez ér.....

Mind, ki szívével szívemhez ér,
az legyen mind áldott Istenér!
Mert mindenki ki szívemet hordja,
azon fogan most meg Isten ujja,
S termékeny boldog jövőt ígér!
Én most itt öröknek szívet áldok,
Vegyétek szívvel,
hogy a halkuló Világot
a lélek szépségével teremthessük Újjá! 
S ki nem értené ,
annak fülébe súgom én magam: 
"A szerelem bársonyos hangja
örök, mert Isten az ki felette 
őrködök."

Millió csók!

Milyen szerelem az..........?

Milyen szerelem az mely "voltokban" mér? 
Milyen szerelem az mely égig so''sem ér?
Milyen szerelem az amely kételkedik?
Milyen szerelem az mely folyton csak feszít?
Milyen szerelem az mely ölelni nem képes,
És leszakadt tagjából ménesnek.... lépdes. 
Tapasztalni úgy szeretne, hogy soha nem néz
bele a szívekbe?
S ha felém kószál, csak néz ki a fejéből, de
csókot nem lehel az Isteni érből?
Az élet nem energia szövet,
melyet voltokban mérni lehet,
s dobni lehet.

A névtelenül beszédes.

Mikor rétek virágait simogatom,
Népem virágait látom nyílni azon.
Nem az nemesebbét, kit a Világ árul,
Csak mely egyedül Hazám szívében lángol.
Nem is az a rózsa a legszebbik nekem
Melyért alkuszik ma is az adom-veszem. 
Csak az árva- féle mely bokron megterem
Azon nyílt az első szerelem kenyerem. 
Ezüst volt a haja, gyönge volt az lába.
De szívében megtermett szerelem virága..
Ma is az mi élet, s Út.. mert porába
jelet rajzol Nektek Milliónyi Ága.

Mikor........

Mikor gondjaidtól a csend sem a Tiéd,
Mikor szomjas ébredéssel kiáltasz holnapért,
Mikor órádat a falon, nem hallod dobolni,
S hangtalan szavadból is az Istent hallod szólni,
Mikor nem tudsz gondolkodni már a fájdalomtól,
csak csendesen várod hogy kitépjenek a múltból,
Akkor nem kutatod többé mi az mi itt ragadt.
A Fellegekbe írod a vágyaidat 
s Isten karjába öleled azokat, 
akikért szeretned az Életed jelenti.
Akkor kezdesz el szebb jövőt írni!

Mikor anyámra gondolok....

Mikor anyámra gondolok
egy néma sóhaj felzokog,
s pengetem én is azokat a húrokat,
mely anyai kezeket simogat.
És vissza idézem gondolatban
milyen volt akkor az a kéz
mely már útra kelni kész,
és többé nem képes megsimogatni fejemet.
És százszor Újra felzokogva 
kérem az eget,
hogy vigyázzon addig anyámra,
míg én is megyek.

Minden piciny élő szirmod......

Minden piciny élő szirmod szívembe gyűjtöttem.
Élő szirmaidból szívem építettem.
Bennem nőj fel újra.
Szívemre csitítva, becézlek...
Sokáig kallódó testvér csillagod?
Nem az vagyok. 
De maga, Földön nyíló virágaid
Új életet támasztó táptalaja.
Mikor csillagfényed ezer virággá tépett, 
minden virágodból Új élet ébredt!
Ha most lenézel rám vagy csókolni Ébredsz.
Az a csókos Testvér megannyi virág ölnek
ígér harmatot.

Mikor a mély csendből ébredek......

Mikor a mély csendből ébredek,
akkor látod a kék eget,
s mikor valaki szíven simogat 
akkor látod úszni a bárányokat,
s mikor szerelmes szívek dobognak
rózsaszínű fátylak imbolyognak
s amikor mégis eső pereg,
halvány bánat,vagy öröm lebeg,
s amikor zúdul akkor sírtok,
s amikor ömlik akkor hívtok, 
s amikor jéggel akkor fáztok,
de mikor hóval akkor áldok.
s amikor végre földre érek színeket bontok,
abból zenélek.

Míg szó köszönt.......

Míg szó köszönt , mind élnek fönt,
s a szó köszönt mert élnek Fönt.
S ki szívvel nézi, az mind érti.
Szerelem szabadságában hűséggel reméli 
rájuk talál majd vágya tavaszán.
S ki így remél az mind megéri, 
hogy karjával karjukon érinti 
a Szabadság, s a Haza Szerelmeit.
Ma Ti vagytok az Őrzők 
hogy visszatérjenek 
Hazánk szívére a hűségesek.
A szép magyar nyelv új hangon,
de ősi virtusból fakassza 
szebbnél szebb Élő Virágait!

HJ.-nek.

Míg pengeted....

Míg pengeted a szívem húrjait,
halk szerenáddá duzzasztod hangjait.
Ölemre ölelem a vágytól ringatót,
Ölemről sarjadni "Tavaszról hírt hozót", 
Belecsókolni a Füvekbe , Fákba,
Értetek bomlik ki rügyező Világ- fa. 
Duzzasztó Fagy Ágból-
Szeretet palántálta,
Szerelmes szavakból,
születik Mag - Ága! 
Szüreteld örömét 
Édes Hazádba ...
Szüreteld Örömét szélesb'
a Világba..... 

Szerelmes szeretettel!:)
Évi!

Miért találtam rád.....?

Miért találtam rád
Ha nem jössz közelebbre?
Miért találtam rád
Ha nem akarsz Örökbe?
Elsodort életek csónakjában ülve
alvó baba lelkek felnőtt arcba rejtve
mikor nyíltok felébredni végre az örömre!
Amikor már nem fáj mi kívülről megrepeszt,
de hagyod mi a megrepedt szívedből permetez.....
Akkor fogsz szeretni úgy ahogy élet.....
hogy felöleljed vele a Mindenséget
hogy a karod valóban oltalom legyen
hogy ne vergődjön faltól-falig az értelem
hogy a hűség ne fogalom...Élet legyen.

Wass Albertnek

Egekbe írt szép üzenet.

Miért hogy mikor Hazámmal becézel, ezernyi szív hang ezernyi sebet tép fel,
s ezernyi csók kevés azt gyógyítani. 
Miért hogy mikor szeretni tanítasz, hazát , népet, embert szívemre szorítasz.
Ezt adva örökül. Formáld ! Tied! 
Miért hogy mikor "dicséred honom" könnyed könnyemen ringó bárkáján utazol?.
Egymásba mosta már a végtelen idő.
Felkarolt az Isten szavaddal ihlető.
Szavammal dicsérje mi Örök, s Mindenek!

Miért....?

Miért , hogy ki szívből szeret,
nem hagy maga után nevet
Nem jegyzik őt sehol pedig
Minden róla neveztetik. 
Két kézzel szórja a magot.
S minden magban szívet hagy ott.
S amikor a Mag megered,
Tovább Él a szívüzenet.
Itt egy levél, ott egy dallam.
Hozzád simul Égi hanggal.
Gondolkodni kélsz felőle.
Megismered szíved benne,
más tollából ünnepel.
Élet Fáján így terem 
Az Élet szagú Szerelem.

Mielőtt......

Mielőtt elmegyek,

Megkeresem a Földemet.

Azt a Földet ahová küldött

a szívem.

Mielőtt elmegyek,

bejárom, s dalommal

körbe - körbe szántom.

S mikor kifordul kacagó göröngye,

Oda fekszem hozzá

e kényes rögökre,

s hagyom, hogy szempillámra

Hazám szelíden szántó szerelme

szórja a békítő álmot. 

S ha majd egyszer elmegyek,

előtte vágyva megölelem ,

a Teremtett rügyeken ottfelejtett

boldogságom. 

Miből gondolod....?

Miből gondolod hogy ami jég, nem olvad?
Természetét az Égi Folyónak földi nyomorúság
soha át nem írja.
Mire átírhatná,nyomorúság"toknak vége szakad.
Az Égi mag értelmével indul Új utakra,
hogy soha el ne hasadhasson a Lélek harangja.
S kik erőszakkal vágnák el kötelét hogy ne szóljon,
azok sodródnak el, s még létnyom sem marad utánuk
hogy "túlvilágból hagyatékul" bár mit vissza zúgjon.
De a Lélek harang akkor is szólni fog,
ha nem emberi szó kongatja 
csak szívhangotok visszhangja jelzi idő van.

Mi az.......?

Mi az amit még nem mondtam el?
Nem mondtam el hogy szeretem a Hazám?
Szeretem.
Nem mondtam el hogy a Népem az első?
Az első.
Nem mondtam el hogy ha menni kell
magunk előtt fogunk mindenkit látni távozni,
mert a végsőkig fogjuk tartani e nagy humuszt 
hogy minden nép célba érjen?
Az utolsó vérünkig. 
Nem mondtam el hogy Méltó ki szeret?
Méltó!
Nem mondtam el hogy Szeressetek?
De hányszor!
És mégis én vagyok ki mérgesen és 
fáradtan utánad kiáltom!

Reményik Sándornak

Égbe írt üzenet

Mély éj sötétjében, mikor a homály oly sűrű 
mint az érted összepréselődött időkerék magja...... 
melyről leszakadó tengelye s csavarja utána röppen...
s belehasít sipítva új talajába magával hozva utasait
már úgy hallak....
Nem fülelve oda egyből mit préselt belé a láthatatlan 
csak úgy lassacskán vajúdom , avatva.
Szólnom ahogy Te tetted értünk!
S mikor először ült szívemre a konok kérlelhetetlen
Igazság.......

Már múlik...............

Megtörtem mint ama kenyér, s nincs ki enné amit adhatok.

Megszűntek a régi barátok, azok csak hamis papok.

Nincs szerelem, és minden csak kísérlet..

Csak fecsegik hogy szeretnék szeretni az Istent,

De hazugok, mind.

Fel soha nem ismernék ha szemben botorkálna velük,

Mert csak Ember lenne és nem egy faragott totem,

Ő is csak olyan fájó lenne mint egy tetem, mert húsa van.

Úgy fájok, hogy minden apró részecske elfolyósodik bennem,

Mint a tövig égett kanóc, mi elpörkölődik

S nem bánom már.

HJ.-nek

Mind az enyém....

Mind, az enyém, ki szeret, s ki nem szeret.
Bár sokszor vadítottam fellegeket,
de csendes létre szomjas szívvel ölelgetem,
mind ki szeret, s ki nem szeret.
A kilenc hónap tán több lehet,
de jó ez így mert szeretet az mind
csak egy , mind egy lehet.
Ezernyi anya szíve tartja,
ágyékából felmutatja,
lásd mily édes , szép gyerek.
S valóban az Isten marka
az melyiknek szívét adja 
ha szeret s ha nem szeret.
De ki atyja Földi avagy menny palástja,
magjából az hinti rája
Biztonságát, Melegét.

Megpihenni itt hagyott......

Megpihenni itt hagyott a hópihébe bújtatott,
jégvirág kelyhéből hullatott Szerelem Világ 
egy kis Magot.
Féltőn, két karomba ölelve ringatom.
Szőke szemén szíve az.. mi hatalom.
S ajkán mézédes ölelés hogy "anya".
Ennyi a szerelme záloga,
s nem ismerek mást, 
mi ennél édesebb, 
hogy azt a kék színű szép szívet fellegek fodrában
megkeresheted, mert minden Ő mi benne Neked
az örökből küldött szívüzenetet

Megígértem

Megígértem.

Állom szavam!

Szeretet ölem széles,

Karom erős,

Begyűjtöm mind, ki jönni akar..

Hangom legyen olyan lágy, csendes, s oly lepke könnyű,

Hogy szárnyra kapja a hangom a szellő,

S orgonája körbe fújja , a világot vele

Olyan legyen az mint Isten lehelete

Mint Maga a Teremtő Harmónia!

S az legyen bele írva ebbe a dalba,

Az Örökké zengő így akarja 

Ma , s holnap is szerelmet üzen.....

Még mielőtt.........

Még mielőtt indultam volna,
Már világokon áthajolva érkezett meg hozzám.
Még nem értettem szavát , csak a lélek szerenád hangját
dúdoltam vissza.
Mint csipke fátylon át szűrődő oltalom
úgy nőtt szívemre mi hatalom.....
hogy szívetek üzenetét rejtve tudhatom 
s magamba zártam. 
Az az édes szerenád bőröm alá kúszva
írta át a múló idők hangulatát,
s beszédes ölelése szavakká érve 
mind vissza cseng ma.
Ki szívével tanít, annak hangja
vissza tér az Égi tavakba fürdetni
Földi szerelmesét.

Már nem kutatom.....

Már nem kutatom rég kitől veszitek kölcsön a szót.

Hisz velük  azonosul aki a lelketek.

Mikor saját tollatok kevés

elbeszélni mit nekem üzenni szerettetek.....

Magam  sem tudom megnevezni  mind, kik  tolla nyomát

követtem napjaimban.....

és nem  őrzök neveket ott hol a rejtett szív hang 

betölti mi pillanatnyi óhaj.

Az Ember abból ismerszik fel, kit magából

a Földre megformázni képes.

S ha tudom is ki tollából eredt,

Csak az számít akkor mit is Érzett.

Fele sem igaz..... vagy a fele.:):):):D

Már nem hajlok többé senkihez örökbe....
Csak oda simulok a szerelmes rögökre.....
melyek keblén széles mező 
hogy élővé legyen mi élhető,
mert bíz művészet azzá tenni azt.....
Vállukon szárnyuk ... Világon ...... fátyluk, 
Álmuk, hogy felébredhessenek... 
Életük csendje üzen benne.....
Ma is...Holnap is ugyan azt Üzenve ....
Szeressetek

Majd amikor.....

Majd amikor már minden Virágot

Újra ismerni fogok,

S amikor a Virágoknak Új nevet is adok,

S amikor minden fáról levelet küld a szél,

S minden levél ugyan arról a szívről beszél.

S amikor a levelek egymásba simulnak,

Mint apró tenyerek  tányérján Alkotónak.....

Akkor tudni fogom, hogy az a Ti kezetek.

És egyesével simítom őket,

S kebelembe rejtem.

S mi azokon rajzolódva üzen,

Abban lesz megörökítve életem,

Mert tiszta lesz, s kedves annak útja,

Ahogy napból életté kigyúlva mind

a Teremtésből Üzen.

HJ-nek.

Szeretlek.

Milyen mámor tenne olyat veled ,
hogy szét hagyja marni érintve bőrödet?
Kihez írsz ölelést elcsukló hangon?
Ha nem vársz senkit, a túlsó parton?
Kitől vársz szólni szerelmes't....... menedéket,
hol csak Isten Imádkozhat érted? Érted?
Csendes ölelésben,
a mámor sem marhat,
de hol vad a mámor..... 
józan észt fakíthat.

Ma felemelek......

Ma felemelek egy olvasatnyi gyászt, és elhajítom.

Azt súgom fülébe, többre érdemes,

mint mellettem lesben állni, s gondolataimban

kitérőket találni arra mi Ő benne hézagos.

Csak azt lehet tanítani, ki figyelmes.

Ki hallja mit mond neki az elme,

Hogy felállni tanítsa.

Akkor jutalma hogy maradhat.

De ki balga, nem tanul, csak vakon időzik,

S idejét múlatja testi örömein.

S közelembe ne érjen érinteni

Ki csak ennek él.

Mert senki dramaturgiája nem ragadhat hozzám

Melyben a józan ész épp csak poroszkál.

Hj.-nek

Amikor olvasom soraidat,
Akkor újra kisüt a Nap!
Pedig ború szegezte elmém a mennyre,
s majd betakarta mindörökre.....
Törékeny a létezés bizony, 
szívtelen hangokra borúval válaszol.
S balga mind ki azt hiszi, 
Istentől a döntést elveheti.
Az Ember mindig a szívével válaszol,
Ott hol az elme szív hangtól dobol.
Én még lennék puha párna fejed alatt,
De Isten nekem lehet ...mást tartogat.
Az én utamat még senki nem látja
Magam is csak "kapisgálva" érek 
a nyomába.

Mielőtt!

Mielőtt elmentem már tudtam itt leszek!
Még ki sem hűlt kezed már
Ujjaim között éreztelek , ki örökül engem nevezett meg,
az, ki Magam vagyok.
Bár tudatom hallgatag, Te beszélsz helyettem.
s Isten bólint rá fönn a Mennyben,
Ügyes vagy Fiam!
Könyvem kinyílt!
S nyílik egyre.
Kit megtalálsz , újra és újra az a szívem 
falába rótta , hogy szerelmesen szeret!
S mit megidézett tolla, valós az !
De Jó ez így, hisz szellemed öröknek így őrzött meg.

Létezik............

Létezik a tehetség óceánja.
A tehetséget pedig az érintetlenség őrzi.
Amikor valaki alkot, akkor ebből az Óceánból merít.
A legnagyobb tehetségek a leghűségesebb Őrzők.
Nem minden tehetségből lesz csillag.
De minden Őrző tehetség.
Az óceán Istené.
Minden Őrző szerelmes abba amit az Óceánból meríteni képes.
S van olyan Őrző ki az egész Óceánba Szerelmes. 
S minden ami gyönyörködtet, az Isten Óceánját dicséri!

Szerettél...........

Szerettél Úgy ahogy az Isten.
Teremtőn, s vakon!
Szent szerelemmel fürösztötted 
azt ki Méltó nem volt soha rá,
s megváltottad magadnak,
hogy ölelhesd öröknek,
az örökkévalóságban.
S míg így szeretsz,
milliom lelket mentesz át
az Égi vizeknek, hogy Éljenek!
S míg imára kulcsolódó kézzel,
s szájjal Férfit ölelsz
addig a Harmónia 
Földre szépül!
Mert egy Testté, s egy Lélekké forr
akkor és ott a megmentő a megmentettel!

Józsefemnek.

Keringő:)

A kedves keze olyan mint a satu.
Megszorongat,
S perdülhetsz száz felé.
S bár képzelet hozza csak íj közelre,
Mégis olyan már, mint egy vőlegény.
S ha nyújtanád kezed,
s arcod mosolya felragyogna,
Már a Vőlegénynek lenne illanó a csókja,
S hét határon által zengene
hogy gyere kedves 
fussunk száz fele.....:):):)
Száz forintnak ötven a fele.......

Lélekkötés

Ahol van öl, ott van gyermek.
S ahol szép szón megteremhet
mi meghozza levelét,
Ott az Isten így tanít.
Fűben ,fában édes vágy van.
Mosolygása Napsugárnak
bennük zölden ünnepel,
S ha Te gally vagy leveleid
üzenete Isten szívében pihen!

Legyen......

Legyen ahogy Atyám szólná:

Legyen Ennek a Szent Népnek 
Végre Boldog Üdvössége!
Legyen Gabona Bőséggel,
Legyen Munka , Békességgel!
Legyen Jószág, Legyen Tere,
Legyen Annak is Kenyere!
Legyen Teje, Legyen Húsa
Isten áldását így ossza!
Legyen a mezőre Géped,
learatnod a Bőséget,
S adni abból kegyelemmel
mert ki szeret azzal érlel,
nem a híg követelménnyel.
De kívánok, Esőt, Napot,
Csóknak mindig friss Harmatot!
Vigasságnak aki szeret Magyar Népnek
Nép éneket!

Láttam....

Láttam teremtő csodáidat.

A csíkos szempillás halat.

A keringőző násztáncot lejtő

Pöttyöset, s a foltosat.

Az ezer színű tarkát.

A kopoltyúsat és a tüdővel balgát.

Lélegzőt,  levegőt járót...

Össze úszott birodalmakat.

Láttam a lebegőket, és

A vízbe vissza nem térőket.

És a vízbe foglyokat......

S láttam mikor a láthatatlan

Már nem rajzolta meg a határokat,

S híddá vált maga a levegő...

Benne úsztak a vízbe nem zárható halak.

Látom......

Látom ahogy karján feszül az íj.
Elméje nyilán repítve ír az
Istenér.
Hangja mélyen húsomba talál 
vágyán halk szava kiabál. 
Él már az Isten.
Figyeljetek.
Szeme már lát és füle is hallja.
Kiben Emel kardot Isteni harcra
szeretetet.
Senki sem látja aki nem akarja,
S mindenki látja 
kinek szív hangja 
ugyan az!
Isten csendesen gyűjti a népét.
Ölelve szorosan bennük a Békét!
S mélyen fájón
minden csókra.
Csókot lehel a
Vele álmodóra!

Köszönöm....

Köszönöm, hogy a reggelnek
velem örülsz.
Köszönöm, hogy szíveddel
szívemre penderülsz,
s ott megpihensz.
S amikor a csókot rálehelted,
s azt súgtad Jó Reggelt,
egy hozzád simulóval
megáldom hűségedet...
S indulva utadra dolgod felől,
szívedbe csitítva mutatod nekem
merre viszed magaddal
áldásomat.

Könnye valódi.....

Könnye valódi legördül. 
Mélysége tavába rejti. 
Halkuló Világfa gyökerét
mosná ki lassan tövestül.
Vád szava könnyel emészti.
Elméből hang tőr fakasztja. 
Mi Életből sarjad, mind kinyílik, 
Mélység tava itatja. 
Ember nem sértheti gúnnyal.
Félelem sem gyűri le hanggal.
Csak kinek nincs hite jobbra,
Dob követ harsány haraggal.

Az Isteni Szerelem Éber.
Csók üzenet a Vitézebb.
Két puha ölelés mentén.
Sarjad az élhetőbb élet.

Mi, itt kik járunk.....

Mi, itt kik járunk , 
s unva vagy untalan zengjük
tollaink percegéséből kihullajtva a következőt.....
Az Igazat, s majd a még Igazabbat,
Kik azzal a percegéssel a tollukban szolgáljuk a halhatatlan
teremtő Igézetét.....
a Szépségnek, és a Jónak Forrását,
Az Életből soha ki nem hullhatónak javára 
ki bennünket nevel,
hogy örökül tudjuk örökbe venni végre a Földnek
az Ő Teremtőjét,
Hogy segítse szerelmes szeretetéből ölelni az Ő Földjét
általunk!.........

Még szeretném......

Még szeretném én is Újra látni,
ahogy a mélykékkel átellenben
a türkiz sétál a fellegekben,
s az Ibolya és a Nárcisz......
és megannyi kékje a kéknek
mind helyet kér, s mint színházban
a kilátó, vagy zsője úgy ülnek egymásba
egymás ölébe.
S mint figyelmes hallgatóság,
szemünk csügg rajta, s szépséges látványát 
hálánk itatja.
S a bornak való is már mind begyűjtve ,
S termése mezőnek magtárban időzve,
Megérinti szívünk e szép áldomás.