Gámenczy Eduárdnak II.

Messziről köszönt rám gondolatod.

Úgy köszönt rám, mint ha keresne,

S vissza  kutatom......

Ki vagy?

Arcodba nem merek nézni.

Nem merek már az arcoknak hinni.

Túl kevés, s túl sok mit mesél az arc.

de nem érdekel a múltadon megcsúszott kudarc

engem csak az érdekel ki odabent keres.

Ki rajzolva alkot fellegeket szavából...

s Őrséget vállal szívem felett.

Gámenczi Eduárdnak III.

Mindegy már kit becézel.. csak szólnál !......

Csak újra a szavad közé fonnál........

....úgy ölelve mint lángcsóvád,

mely keresztbe hasítva olt ki üstököst.

Eléd hajolnék, hogy égve éljek.....hogy újra éljem az olvadást.  

Azt játszanám hogy csillagod vagyok,

s ha akarnád érted üstökössé halok.

Vagy azt játszanám hogy holdnak öle,

s magamba vonnám éjedet egyetlen ölelés öröméig.

Az elég lenne hogy tudd , vagyok.