Váci Mihály: A szó fogan

Című versére.

A kút vize tiszta, s Jéghideg.

mert Forrásé mely kertek aljából siet felbugyogni

Itt is ott is Új utat vág, s medret keres,

hogy magvát öntözze vele a létezőknek

teremteni belőle élhetőbbet.

S akkor  eltűnik belőle a fájdalom.....

mert a part már az Életről dalol,

s nem gyötrik többé hajlott ideák.

Csak a szerelem fonja át,

s bugyborékoló öröméért eped.

A fecske raj vígan abból köszön,

s nem botladozik a Földön,

de szárnyát feszítve suhogni kél.

A szíved húrjain ma Ő  zenél.

Tiszta elméd nem fordul viszályára,

és nem roskad.

Már  épít....

mert halhatatlan vágya az a Szerelemnek

hogy Beteljesüljön.

Így ki tollát törné hogy ne szóljon,

Abból is csak mindig Isten ér daloljon

még ha olykor búsan is.

Hogy belássa minden Érte van......

ki ma még nem hiszi hogy szárnya van

s  a Belőle fonódó égi kar része....

Merüljön bele az üzenet bölcs hitébe...

s halássza ki belőle ÖnmagátJ

Szeretettel

Évi