Gámentzy Eduárdnak

Kerestelek a lombok alján.

A zöld gyepen.

Úgy éreztem hozzám hajol ajkad ívéről

A szerelem.

Hogy agyad lázasan zümmög,

s mint kaptárból kiengedett méhecskék, kik

Királynőjük keblére indulnak mézet gyűjteni,

Úgy érkezel.

S hogy agyad virág kelyhéből készül majd nektárt gyűjteni

Neked s

Nekem.

Elrejtett imát véltem hangodban hallani

S Figyelmesen hallgattam

röptöd mily édes dallamot üzen.

Hogy nekem szól, vagy valaki más szívén ünnepel?