Mindig, mindenben ugyan az.

Mindig , mindenben ugyan az.
Az a csendesen fekvő,
A Föld.
S hantjain térdeplő szerelmed ,
mi Hazádé.
S ha százszor úgy gyötörne, hogy végül éhen vessz.
Akkor is.
Legfeljebb lehull az utolsó csillag is,
hogy téged takarjon,
s amikor távozik,
Te vele távozol.
De visszük magunkkal midazok emlékét,
kik egy velünk.
S ki csak csorbult íjjal célzott,
vagy íját kezébe sohse vette hogy ébressze jövőnk.
Az mind lebukik,
s csendes éjbe ring
múlatva mind,
minek múlnia kell.
S akkor Isten fogja ébreszteni azokat,
kiknek szívén Öröksége ünnepel!

mert ki csorbult jövőt írt, hogy 
magán sirassa el az emberiséget,
az mélységet nem ismert soha,
s csak titkait pazarolta Istenének.

Ezért még feszítem az íjat.
Most ezernyi húrja kél a vonónak, 
S ezer szív nyílik a kimondhatónak
hogy még ezernyibb lélek kéljen azt meghallani.
Okosan szeressetek!
hogy indulj utadra magad is felismerned
Isteni érben osztozik
ki becsületesen méri az élhetőt.
Egyszer , nem sokára ,
a Mérleg mérni fog.
Ezért kell hogy változz.
Az agyatok Isten látja ott,
hol a gondolat megfogantatott,
s csak annak tud lélek örökséget 
adni,
ki maga jó döntést hozott.
Szeressétek azokat is akik nem érdemesültek.
Őket menteni maga az Élet.
Így amikor ítélnél csendesülj.
és vedd körül csókkal gondolatoddal.
S mond megbocsátom.
A szél is csendesül, mikor mérgét kiadta.