Majd amikor.....

Majd amikor már minden Virágot

Újra ismerni fogok,

S amikor a Virágoknak Új nevet is adok,

S amikor minden fáról levelet küld a szél,

S minden levél ugyan arról a szívről beszél.

S amikor a levelek egymásba simulnak,

Mint apró tenyerek  tányérján Alkotónak.....

Akkor tudni fogom, hogy az a Ti kezetek.

És egyesével simítom őket,

S kebelembe rejtem.

S mi azokon rajzolódva üzen,

Abban lesz megörökítve életem,

Mert tiszta lesz, s kedves annak útja,

Ahogy napból életté kigyúlva mind

a Teremtésből Üzen.

A virágnak porzója, bibéje is a vágynak

Keresztelője,

S termése a fának gyümölcse az ágnak....

Virág kelyhébe rejtve amikor megárad!

Gyöngyház csókja teremtésnek ölében hever!

Illata is násznak ágya!

Bele süpped Boldogságba!

Ajkadon ízlelgetve, fensége üzen!

Így lásd Rokonod minden mi Földön nyílik , s terem.

Becses az mind szemérmetes ajándék, Szerelemből,

S az útjában az ölelésig, hűséggel Istent ünnepel!