Midőn elindult.....

Midőn elindult a Teremtő szikra.
Magából időtlent felocsúdva....
S szétpermetezte a tudást a népek felé,
Szerelem medrébe csitítva, mi Övé...
S halkulva vissza húzva az utolsóba,
megérintve a legelső ébredőt.
S mi körbeért, nem siratja, mert már
élhetőbbre faragva.
De okulva épít fel belőle egy
még sokkal élhetőbbet. 
Azt, melynek ideje kél körülnézni.
S az életet Életté becézni,
S nem nyomorgattatva azt... elvéve
testektől, néhány test javára.
S időt ad szeretni Ott legbelül,
Mindenki javára! 
Ott az Isten!
S nem veszi el amit már oda adott,
De értelmével szívekbe Meleget halmoz ott,
S az jelenik meg mindenben, 
amit a szívével Elhozott! 
Akkor Érdemes volt!
S így Legyen!