Amíg lesz erőm....

Amíg lesz erőm felállni,
addig játszom.
Azt játszom, dal vagyok 
egy Égi világból.
Azt játszom eső vagyok,
vagy hűs patak,
mely felébreszti a múló álmokat
meglocsolva benne a vágy hajtásokat....
Vagy azt játszom én vagyok a Napod,
mely felmelegíti a holnapod,
hogy szíveden növessz még ezernyi dallamot..
és azzal kösd csokorba a szólamot. 
mert látod e nélkül én is hallgatok...
És azt játszom rebbenő Őzed vagyok.
de ha tenyeredből füvet kóstolok,
akkor hozzád örökké hűséges maradok.
Vagy azt játszom én szelem át a vizet
s a te vitorlád velem szemben integet. 
Vagy azt játszom nyúl vagyok, meg csirke,
bele szőve a fellegekbe amikor 
tekintetedet pihenni ott hagyod. 
..és azt játszom karmester vagyok,
versedből írok dallamot, s vezényelem...
hogy a nagy műben mindenki ott legyen.
És azt játszom hogy még itt vagyok..
míg engem ölel a gondolatod...
míg nekem Te vagy karom
s neked én,
hogy még játsszon bennünk a remény,
s ha egyszer, majd mégis elmegyek,
Itt hagyom Neked a felleget,
és a patakot,
és azt a holnapot,
amit én már idelent 
nem ringathatok.
De addig veled dúdolok....
míg csak dúdolhatok:)