HJ-nek.

Én szeretlek!

Felkarolt egy kéz,
ringatni kezdett.
Azt súgta.
Szeretlek égi gyermek.
Nem a templomodra.
Szívedre vágyom.
Lássalak átrepülni minden szent magányon, mi eddig
utadba lépett.
Felkarolt egy szó, 
s magához húzva,
áttáncolt velem időtlen múltba....
s fakulni indult arcom felett
szivárványt szőtt az égi képzelet.
Felkarolt egy hang,
csendes volt, tiszta,
minden kétkedését háta mögé dobva
biztatott.
Azt mondta Ember vagy,
kedves,szelíd.
Miért is sírnál? Tenmagad hidd !
S maga lesz az Élet aki felvidít!
S úgy lett.
Még sokszor fájok, és földre esek,
de felém nyúlnak ezek a kezek,
újra , s újra 
Felemelnek!
S fülemben cseng még..... 
Én szeretlek!
Ugye tudod, hogy 
Én szeretlek!