Zene zene zene........

Karom karodon pihen, s nesztelenül 
a vágy üzen......
simogatón elejtem a vadat, 
az édeset, melyet vágynak nevezett el az Isten!
s tovább küldöm az érzékeimnek tobzódni 
benne halkan szelíden.......
húsomig varázslom gyönyörét.
Az arcom már egészen arcodhoz ér 
S szavak nélkül tapintom örömét.
Nem menekülök. 
Ott időzöm, vágyak mezejébe hulltam.... 
karom karodba fonva csókolgatom le végre az Élet Örömét......