Mikor a mély csendből ébredek......

Mikor a mély csendből ébredek,
akkor látod a kék eget,
s mikor valaki szíven simogat 
akkor látod úszni a bárányokat,
s mikor szerelmes szívek dobognak
rózsaszínű fátylak imbolyognak
s amikor mégis eső pereg,
halvány bánat,vagy öröm lebeg,
s amikor zúdul akkor sírtok,
s amikor ömlik akkor hívtok, 
s amikor jéggel akkor fáztok,
de mikor hóval akkor áldok.
s amikor végre földre érek színeket bontok,
abból zenélek.
Zöldet a lombnak....völgynek, s oromnak...
a fűnek, bokornak, gaznak s tilalomnak
de csak addig míg tövist nem terem.
Akkor barna rúzzsal átfestem,
s vérvörös rózsát nyílik a lelkem,
majd hullani kezd a szirmom róla,
felfeslett földemre oltalomnak
S amikor feketébe öltözik a holnap 
aszalt testem porrá törik, 
s az első madárfüttyel elköltözik!:)