A Halhatatlanokért, akik előttünk jártak, s kik utánunk érkeznek

Nem azé az érdem aki  érdemekkel hál.

Mindig csak azé aki csendben váltva áll.

Halkuló neszeken is hang ívet vél hallani

Táguló világért lélek közösséget  áldani....

Annak örülni hogy még hálával létezik.

Kívánságokba hiába, nem feledkezik,

Pislákoló gyertyalángként

csonkjáról csendesen lefolyva

illatába fojtja mi élvezhetetlen.

s mi  mérgezne tüdőre sóhajtozva,

megtisztítja azt midőn kileheli.   

Nem azé az érdem aki bűvöl.

Mindig csak azé aki a megbűvölt.

Megsebezni könnyű a varázzsal a Szíveket.

Ne másokra élt násszal üzenjetek!

Tátongó fekélyre balzsamot ne ígérjetek!

Szívetek merészen, Őszintén dobogjon!

Nászra ne hívjon ajkatok,

Ha csak remélve,de tettek nélkül imádkoztatok.

Ne higgyétek hogy amikor haltok nem

Szeretteitekért teszitek !

Mosolyra ajkatok csak akkor fog mozdulni

Ha már tudjátok hogy általatok megérkezett!

Nem kell senkit  föltámasztani, ha Ő maga nem akarja

Csak motyogjátok a fülébe halkan

Bocsáss meg, nem így akartam..........

Időzzetek egy picit vele!

Hívjátok táncba!

Bánatra többé ne nyögjön, s árulók csókjáért ne küszködjön!

Nézzen benneteket tágra nyílt szemmel!  

Virrasszon értetek szerelemmel!

Szívet cseréljetek , hogy reggel, midőn a Nap szemetekbe

mártogatja első sugarát, elmehessen....

S térdepeljen hozzá a szívetek  amikor  távozik!.