Minden elmúlik egyszer.....

Minden elmúlik egyszer,

mert nem születhet földre úgy az ember, hogy ne lenne

összemorzsolható.

S kivel nem tesz mást az élete,

mint kövek közé préselve morzsolja egyre........

az lisztté válik.

S a lisztnek nem természete már a vágyakozás.

De életet úgy oszt, hogy vissza nem kéri.

Kéjbe nem űzi, s már többé nem reméli

az Ifjúság szerelmes madarát.

De ha nem lenne így , a Földnek mi maradna?

Vágyaiban tobzódó cseppnyi magja be soh'sem érne.

Ki adná akkor a bölcsnek szavát?

...és a szavába szőtt tiszta aranyát

a pártatlanságnak.