Váci Mihály:
Valami nincs sehol

Című versére

Az Istent mindig csak a szíveddel látod.
Ott csügg ajkadon.
Néz. 
Ölelve varázsol. 
Szemernyi szemelvényeit az életének.
Az Embert, kinek szépséges szíve belőle termett
igézőt.
Mert megigéz a szó, melyben látod magad.
Felismered a szavak között a pillanat Téged termett 
Boldog valósággá, s nem ereszt.
Ami felébreszt s ölelve tart tovább...... ízlelve a szavak édes mámorát,
ott születsz élővé. Akkor varázsol élővé az Isten, mikor szíved lángol.
Akkor tudod csak . Halhatatlan az élet. Mert téged akkor, ott megidézett. Hogy lásd , ki vagy.
A Mag mindig az értelemmel sarjad. 
Ezért lesz mindig új termése a magnak,amikor hagyod hogy tanítsanak.
S egyszer csak úgy ébredsz, Te Én vagyok, s karom oly gyöngéden tartja 
karod, mint a legszerelmesebb bódító "soha el nem engedlek" pillanatok.