A Gidának. ( Bencének)

Amikor a rigó azt énekli a fán,
két apró kezét nem simította száj
talán soha,
s kicsiny fülébe anyja nem súgta
soha:
kis gida.
S újra ropog a csont és ezer szilánk tépi Jézus testét,
Hát nem múlik már soha???????
Mert öröknek hiszi magát a gonosznak magva
de múlnia kell! Isten!!!! Így akarjad!
Ó Isten ki vagy a mennyekben!!!!
A mennyekben!!! a mennyekben!! a mennyekben!
Bele kell halni a fájdalomba........
mert a kicsinynek kezére tán nem simult csók soha,
de sakál tépte darabokra saját öröméért kifacsarni,
s csak Isten becézi így örökbe:
add kezed, 
hadd csókolom kezedre azt az el nem csókolt csókot
kis gida.