Mikor anyámra gondolok....

Mikor anyámra gondolok
egy néma sóhaj felzokog,
s pengetem én is azokat a húrokat,
mely anyai kezeket simogat.
És vissza idézem gondolatban
milyen volt akkor az a kéz
mely már útra kelni kész,
és többé nem képes megsimogatni fejemet.
És százszor Újra felzokogva 
kérem az eget,
hogy vigyázzon addig anyámra,
míg én is megyek.