Sokszor......

Sokszor van karnyújtásnyira a mennyország.

De mindig Földre pofozom magam.

Oly sok szívvel kell egyszerre élnem, hogy

Soha nem bánthat meg „ lelki zivatar.”   

Csak nyugtázom hogy aki gyönyörű

A mellett időzni életre való......

Így az Ember amikor csak nézi

Az Istennek egy Újabb megkapaszkodó.

Frigyet így köt  az övéivel.

Mert magához simítja bennük a valódit.

Azt aki általuk szerethető,

S a válaszok előtti időket idézi.

és  kacagva súgja :

Ügyes vagy  Fiam.....

mert szemedbe gyűlik ki Öröktől létezett.

s felismerhetővé varázsolod nekem,

ki a  szívéről általad felismertetett.

A BarátaimnakJ