Reményik Sándor

Egy virág úszik

című versére

Szerelmes levél indigóval III.

Nem lehetne nagyobb kegyelem az égtől.
Mint Reménynek szólnom szavát égi szerelemből.
S ha nem nyílott volna az ugarnak szépe,
hogy ért volna akkor óceán vizébe? 
De Mint Hazám adta!S szívén fakasztotta,
Úgy helyezze annak koronáját vissza. 
Magyar folyó vitte. Óceánba érve,
visszakívánkozott anyja kebelére.
Én ezt a Virágot akkor ott kifogtam.
Magját vettem néki.
Könnyemmel itattam.
Neveltem bíz abból nem egyet, de 
sokat. 
Ringatom, s csókommal áldom a szirmukat!
Begyűjtöttelek a szemembe, szívembe.
Égi szerelem- től újuljon meg teste, 
S nyíljon a Hazámnak Édes'b, Szebb 
Jövőt!