Az Én Anyám

Az én anyám már távozott.
Tátongó mélységet hagyott
Örökül.
Lélek paraván mögül figyel ...

" ...jó Neked oly jó Neked!"
Üzen.
Csókja két felhő közé rekedt 
sóhaj.
Szép nagyon. 


Elfáradt testében az öröm
Végül az égbe epedt...
Karja Vénátlan- véznán lebegett.
Égieknek küldött mosoly üzenet.
"Megyek!"

Felkészült lelke s távozott,
S engem itt hagyott.
Engem itt hagyott.... 


Nem értettem én balga. 
Learatott.
Isten magvából
Magot hozott.

Azóta is a karja jár eszemben.
Mellyel nem ölelt meg Mill'jom ölelésben.
Önzőn figyeltem hogy szórta szét magát.
szeme melegéből Isten aranyát. 
Ő mindenkié volt halkulva hallgatom,
Szívemmel cipelném ha visszakaphatom.