Válasz 

Amikor a csend...

Amikor a csend csak halva zeng.
Amikor a szó is csak kiszáradó.
Amikor Isten már csak csitítva jó,
Mikor elűzött madaratok többé be nem fogható
Mikor a könnyetek már semmin nem segít.
Mikor ajkunkról mohón nyaljuk a Földi kínt.
Mikor sebzetté pofozott már az Isten arca
Akkor hívjuk csak maradni végső harcra? 
Miért csak kíváncsi a szeretetlen Elme
hogy vendégül akkor hív 
amikor a jellem benne már csak Őr ebbé lett kinevelve.
Abból nyüszít.
S fagyott lesz tőle Isten könnye.
Jeges fájdalom ömlik a Földre.
Annak küldve mind ki lelket rabolt.
De ne sírjon senki aki szeret.
Nem vadít cél nélkül Isten felleget.
Bár fáradt rég sírni mégis pityereg.
Gúzsba kötve sínylődik az Égi sereg Világotokban.
Égi kívánságtok ma Földi robot.
S szerelmet nem ígér már rég szív hangotok.
Csak rabságot. 
Rabotok rég az Égi mindenek s szolgálja Földjét sírva míg lehet.
De eltékozoljátok folyton aki Él.
Gyermek szívetekben halkuló remény csak hogy Isten szeretni jött.