Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

Című versére

Csak attól búcsúzz el...

Csak attól búcsúzz el aki versenyeztet.
Attól aki azt mondja kegynek légy bolondja.
Adatokat őrizz, mi lomtárnak fogja,
és hivalkodj azzal mi nem tőled származik.
Csak attól búcsúzz el, ki neked mér élhetetlent,
de azt számon kéri buzgón, s gúny tárgyává tesz,
pedig csak leheletnyi emberség mit kértél.
Csak attól búcsúzz el aki maximalista, 
mert a jövő már nem adatok fogja,
csupán a szíveké.
Csak attól búcsúzz el, ki leckéztetni akar,
s tudása abban látszik amit kitakar magából
de az örömtelen.
Csak attól búcsúzz el, aki életet magából semmit,
csakis száraz adatot lehel.
Csak attól búcsúzz el aki nem tudja magáról hogy 
milyen embertelen.
De ki szeretni képes, az lát, és érez,
s amikor csalódott is mosolyog,
pedig odabent már megint zokog.