Mi, itt kik járunk.....

Mi, itt kik járunk , 
s unva vagy untalan zengjük
tollaink percegéséből kihullajtva a következőt.....
Az Igazat, s majd a még Igazabbat,
Kik azzal a percegéssel a tollukban szolgáljuk a halhatatlan
teremtő Igézetét.....
a Szépségnek, és a Jónak Forrását,
Az Életből soha ki nem hullhatónak javára 
ki bennünket nevel,
hogy örökül tudjuk örökbe venni végre a Földnek
az Ő Teremtőjét,
Hogy segítse szerelmes szeretetéből ölelni az Ő Földjét
általunk!.........
Mert a teremtésben a Földi Planétánknak örököse 
mi vagyunk,
s csak szép szívvel maradhat örököse az Ember.
Ezért kell nyitni azt a szemet,
mely csak testbe, s lélekbe soh'sem temetkezett
hogy meglássa a lelke mélyén a hívogatót!