Már múlik...............

Megtörtem mint ama kenyér, s nincs ki enné amit adhatok.

Megszűntek a régi barátok, azok csak hamis papok.

Nincs szerelem, és minden csak kísérlet..

Csak fecsegik hogy szeretnék szeretni az Istent,

De hazugok, mind.

Fel soha nem ismernék ha szemben botorkálna velük,

Mert csak Ember lenne és nem egy faragott totem,

Ő is csak olyan fájó lenne mint egy tetem, mert húsa van.

Úgy fájok, hogy minden apró részecske elfolyósodik bennem,

Mint a tövig égett kanóc, mi elpörkölődik

S nem bánom már.

Így akarom, hogy ne legyek.

Hogy megszűnjek örökre.

Gyűlölöm a fájdalmamat.

Már elviselhetetlen.