Én már....

Én már földi szerelmet nem dúdolok

fületekbe.

Az én szerelmem eget repesztve

hasít  időkön túlra....

beszélve  Fellegekbe varrt Égi frigyről

s mi hang húrjaitokból onnan visszazeng,

azt súgjátok tovább!!!

Szeressétek hogy szerelmem

Ne legyen hiába való üzenet.

S bár tudnék epedni még Földi hévvel

magam áltatva nem  igézem meg azt

mi Délibáb.

Az már nem lenne Hiteles,

Ha még a Világot akarnám abból dicsérni

Mi már nem Világi.

Törött szárnyú madár nem dicséri  megsebzőjét.

De ki gyógyírt lehelt kínjára,

Őt Élteti!