Már nem kutatom.....

Már nem kutatom rég kitől veszitek kölcsön a szót.

Hisz velük  azonosul aki a lelketek.

Mikor saját tollatok kevés

elbeszélni mit nekem üzenni szerettetek.....

Magam  sem tudom megnevezni  mind, kik  tolla nyomát

követtem napjaimban.....

és nem  őrzök neveket ott hol a rejtett szív hang 

betölti mi pillanatnyi óhaj.

Az Ember abból ismerszik fel, kit magából

a Földre megformázni képes.

S ha tudom is ki tollából eredt,

Csak az számít akkor mit is Érzett.

Így küldetését  bevégezte kiírva magából

Milliókénak!

Ki ítészként  született  le , s szolgált

dalból, hangból az Alkotónak,

vagy bár mily művészetből Zengve a  Változást!

Ugyan azért feszítik nyilaik, s dicsérik szavukból

a Szeretettnek Himnuszát .

Így akarva, s akaratlan....

a tanítás célba ér ezernyi élet szakaszban,

mit Követni Nektek az ítészektől „Útjelzőként” hátrahagyatott!

Szavammal áldassék ha senki meg sem érti,

ki magot vet, mind magból faragtatott.

....megnyerni Istennek „ama  Diadalt”.

...hát  féltse kincsét mind, ki életre lehelete,

Mert ez az Életnek is Örök reménysége arra

Hogy egyszer örökbe itt marad!:)

Életet ajándékozz szerelem féltésből!

s Földiekbe testesülsz az Isteni érből!

Boldogságot így  kívánj  mindazoknak,

kikért küzdelmeidből a holnapoknak

egy Újabb ölelésre Kitárod  Karod!