Eltűnődtem......

Eltűnődtem.
Én ki lennék akkor ha
nem csak Haza lennék, 
és nem csak lom, és gyom,
és eldobható kolonc,
És nem seprű , és lapát,
és nem mázsás kő, vagy cseppnyi gyász, mit leráz
a kényelem......
Ha nem az lennék kit leteper a közöny,
s ha néha a könny nem csak
Isten szeméből hullna rám....
de szeretőm lenne az Igazság....
mely tabu, s nem érintheti Földi kívánság,
csakis a remény.
S míly'' parázna gondolat cikázna, ha nem lennék az 
magam, ki lennék ha érteném magam
a szökkenő, tűnő , tovarezdülőt....
mert csalfa délibáb ki hívogat.
Egy tátongó seb a szívem alatt, 
s a darabokra tört fohász
jelzi a kínomat.
A mézes madzag bár milyen édes
csak madzag az.
Nekem kenyeret osszatok,
olyat melyet a szívemmel majszolhatok.
Azt a kenyeret keresem,
Ő rá emlékszik a szívem.
Magyar honban Magyaroktól 
Égi pap. 
S Nevelek egy kicsinyt....
S úgy szeretem, hogy Népemmé cseperedjen
mire megértem magam.....
De őt nem úgy ölelem kit ölelhetne szívem társamul,
csak úgy mint kicsiny bárányomat,
ki többet érdemel, mint hogy seprű, s lapát legyen.
Szerelmem ,s üdvöm az legyen mit sóváran
értetek vágy szívem.
Béke, s biztos megélhetés.