Mint mikor.........

Mint mikor egy parányi virág a Hó aló kikandikál,
s fél hogy arra járó nagy "parány "le ne döntse,
fejét hó színére festve keresi menedékét. 
Ég szeméről kérlelt fátylat, hogy védje,
s e menedéke örökké való legyen általa. 
De mi ég Urának kedves, 
hogy ne lenne az kedves Embereknek is?
Így tépik, zúzzák míg Isten engedi.
S mikor már csak itt ott rejtegeti fátyla
akkor bele hervad az Út porába,
s a kicsi hó bojtos fejű , 
menedékért esengő. hazatér.