Harmath Józsfnek

Igaz!
Szerelem nélkül az élet,
fagyott virágba lehelt ígéret.
De én csak rövid időnkre fagyok,
míg korom sötétben "izzadnak "csillagok.
Aztán megenyhülve hullni érek,
S megnyílik eltakarni "a földi kéreg".
S akkor újra felszínre érek, 
mikor az első ibolya részeg,
s bódultan csókolózik a nappal 
vágyat sugárzó Harmat pirkad abban.
A Föld az Éggel akkor nászra lép.
Majd karjára vesz s ringat Égi lét.
Fényem a kékem.
Felhőm a lényem.
Benne a szellő,
szeretet emlő.
Vagyok ki Voltam.
S Voltam ki leszek,
Szerelmet ébresztő szerelmes Mindenek.
Isten akarta ,
Hát vagyok,
S értem Imádkoznak 
az" izzadó "a Csillagok!