Radnóti Miklós :
ERDEI ÉNEK VALAHONNAN

Című versére.

Égbe küldött válaszok.

Szemembe gyűjtötted!

Szemembe gyűjtötted a lenyugvó nap utolsó sugarait,
hogy Neked világítsak, amikor a sötétség újra támad.
Te megláttál vele, 
s fényed erdejével úgy hadakoztál, 
mint őzbak, ki támad! 
Ujjaid, s fogaid közé szorítottál 
amikor mindenki, mindent föladni készült!
Te tanítottál meg hogy 
"Isten, ki vagy........ !"
Haza, Nép, Hit.. sose szédül!
Lenyugvó napod szerelmes 
fáklyámmá lobbant! 
Tágra nyílt tekinteted világít az óta!
De jaj, agancsod újra megragadták,
S majd kicsorbult rajta Isten ujja! 
De az apró dudorok megjelentek.
Van erőm sorsommá ölelni Téged!
Mint ős mag, részedként hátra hagyva, 
Világítok Neked, hogy el ne tévedj!
Már sarjad homlokom alatt a jövő!
Szerelmes hangom Istent idézzed!!
Koponyám fölé erős agancs, nőj !!!! 
Elhordoznom rajta az Emberiséget !