Harmath Józsefnek

Mondd!

Mondd hogy ne szeretnélek...? 
Ki egy vagy velem,
A teremtés karján simogató tenyerem.

Bele helyeztem az olvadót,
szívedről csordulva szíveknek ihatót.

Bele helyeztem az Élhetőt,
harmattól ébresztő csókomtól zümmögőt.

Bele helyeztem kicsinyeket,
csacsogó madár daltól fényes hamvas földeket.

Bele helyeztem a feltörő eret,
a patakká duzzadó reményeket. 
A vágytól duzzogva remegve hallgatót. 
A folyamban hömpölygőt, s az áttörve zúdulót. 
A csörgedezőt, és a zubogva bugyogót, 
A testetlent, és az örökké újulót.
A szívemből forrót , és a véremből fakasztót.



Szeretettel!
Évi!