SEMMIÉRT EGÉSZEN

Szabó Lőrinc versére

Téged!

Téged ölellek minden ölelésben,
ami testemhez ér.
Téged csókollak csókommá szelíden,
mikor kívánságod Égből Földre ér!
Téged rabollak magamévá,
amikor mindenki téged rejteget,
Téged adlak mindenkinek, 
amikor éhen halna bennük a szeretet!
Téged szorítalak fogaim közé 
mikor bitangok ölni készülnek Téged!
Érted áldozom fel a világi vágyat,
megértetni, hogy a Szerelem, 
Élet!
Te érted vakulok meg,hogy mindenki lásson!
Te érted csitítom csókká
Vad vizedről hogy az Ég nem álom! 
Te érted égek porrá, vagy zúdulok
alá!
Érted fagyok jéggé,
s Te éltetsz , mert muszáj! 
Te érted hallgattam el,
hogy igen , Szabad vagyok!
S Te érted Kiáltom Világba
hogy Békés rabod vagyok!
Mert én Magam,
A Béke vagyok !
S az is maradok!
Mert az Ember gyarlóságában 
semmit sem ért meg,
ha csak nem szeret úgy,
mint ahogyan Én Téged!

Amikor végleg elhalnak a miértek.
S marad a csend hangja

Az Emberiségnek.

De abból

Zene szól.