Bódi László /Cipőnek-nek

Égbe küldött szép üzenet.

Régen

"Írom Neked, hogy tolvaj az Éj,

Kertemtől, s Földemtől kicsalta Kincseim.

Fekete folyóvá duzzadt a képzelet,
Hordalékot halmoz az Emlékezet.
Írom Neked a Repülésemet,
Denevér ülepén landolt gyermek lelkemet
......és Írom Neked a zuhanásomat
Csonkává repdesett hártyás szárnyamat.
Mennyezetre tapadt Földgömb szemeim,
Ámennel gyógyított Hallgatásaim.
Mert nem maradt más a sebek alatt
mint zörgő koponyámat ölelő Áhitat.
Tolvaj halál lopja éveim, 
hogy megszépítsék az Emlékeim."

Az elmúlni vágyás ilyen.

Ez egy nagyon régi versem, még a 20-as éveimből. de:

Ma

Már tudom hogy Minden halálom,
Értetek vajúdó megszabadulásom,
csak egyedül fáradtságom jele.
Mert csak az vágyik el, aki fáradt,
S az újul, aki ellene lázad!
Így még ha halsz is Élni fogsz!!!!

Szavammal Áldom azt aki Szabad.
Aki maga választja meg az álmokat,
mit megvalósít.
Ez lehet könnyű, és nehezebb.
Ki mivel szolgálja Istent!
de ha teheted,
Szíveddel szolgáld az Embereket
mert szív nélkül nem lehet,
s akkor Hazaérsz!:)

Nagyon sok szeretettel !!!!!

Évi

Ma is hallgatom, és dúdolom,

és megkönnyezem,

és álmodom, 

hogy ha idelent nem is,

odafent majd egyszer

hangját , hangommal 

megsimíthatom.

mert egy "alom",

és egy az oltalom.