Váci Mihály: Rólad beszélek mindig

Című versére

Ilyen szépen szeressetek.

Ilyen szépen szeressetek.
Ahogy a szerelmes tollat csitító kezek
papírra vésik vágyaik utánam.....
S mily édes az a szó , melybe 
így érkezhetem,
hogy nem kell rettegnem,
Földem kéj vadász'itól 
kik epedve térdre kényszerítik 
a láthatatlanon a látható testét ,letörni azt ,
s hajítani félelemből határon túlra, határok Őrizőjét.
Nem, már nem engedem 
hogy így öleljen ki tolla nyomán nem
teremt becézve csak firkál kusza rejtjelet. 
Pajzsomat hitetlenek adták kezembe.
S kardom, hogy megmaradtam jónak, már csoda. 
S ki szívemhez szól keresve névtelenként
szívembe ölelve megszólítom azt.
Mert ki nem mondva,
soha el nem tiltva,
milliom száj csókol a szájára ma is
minden percben, 
S mikor tanul,tanítom, arra,
hogy soha ne a láthatóra figyeljen,
de mindig a láthatatlanra,
mert ott leszek Neki!