Úgy értesz...

Úgy értesz mint mélység vizéből feltörő forrás a szomjazó Föld szívét.
Úgy takarsz, s óvsz szellemed szavával, mint ki saját lelkén fakaszt épp
Isten ért. 
Úgy tartasz, oly gyengéd erővel mint ki ismer , szeret, s halálon túlra Ér.
Úgy bomlasz ki szívem ölelésén mint égő csipke bokrán Isten ki szóval Él. 
Én váljak e szóvá, én váljak szíveddé,én váljak szavadból feltámadt öleléssé! 
Én váljak tenyeredből növesztett Erdőddé.
Boldog, Békés időben is váljak követőddé.
Égbe érő lombkoronád lelkes Őrzőjévé! 
Magból magot hordó Égi üzenetté. 

Te követtél engem, s én követlek Téged.
Ajkam hálás csókok emlékét idézzed, 
hogy soha el ne múljon égni tüze!!
Hős népnek magjából szerelmes ihlete,
folyton vissza térjen Hazám kebelére!