A sivatag rózsái!

Amikor leszakítottál,
akkor biz elhervasztottál,
De amikor lefestettél, 
akkor csak megörökítettél.
És amikor „megöntözél”, enni „adál”,
s ha ültetél,
”magasztalál”.
Amikor az élet éled , Napsugárban Égi fényed.
De amikor nap már éget,
Porrá válik régi éked.
Legyél Földnek Napsugara,
De ne égess, 
Milliónyi kicsi ága felvirágzik.
S ahol ma még fut a homok,
tegyél rá súlyt, 
s itt meg amott súlyok közé
küldj harmatot. 
Magot vessél, olyan szívóst
a súly közé, megeredjen.
Súly alatt a Földi test mélyében,
újra élet terem . 
Annak árnya nemsokára ráborul
futó "virányra" .
S amikor látod hogy jó ez,
Tegyél több súlyt, és az élet szépen lassan 
beered.