Hj.-nek

Amikor olvasom soraidat,
Akkor újra kisüt a Nap!
Pedig ború szegezte elmém a mennyre,
s majd betakarta mindörökre.....
Törékeny a létezés bizony, 
szívtelen hangokra borúval válaszol.
S balga mind ki azt hiszi, 
Istentől a döntést elveheti.
Az Ember mindig a szívével válaszol,
Ott hol az elme szív hangtól dobol.
Én még lennék puha párna fejed alatt,
De Isten nekem lehet ...mást tartogat.
Az én utamat még senki nem látja
Magam is csak "kapisgálva" érek 
a nyomába.
Senkit magammal nem ránthatok.
De szívvel létezést csak azokért 
áldok, akik szívvel vágynak
Létezést világnak,
S nem botránkoznak meg a Botránkozás Kövén. 
Azokért, akik az Életet 
rangján becézik, s nem kitörlik útjukból
mint egy maszatot, s nem bírái,
de egyenrangúként kezelik.
S nem mérik de kérik hol segítsen.
Bizony Ezt az Utat sokan nem ismerik.

Drága József!
Nagyon Boldog Ember lehet az akit ennyire szeretsz!:)
Pusz!
Évi!