Minden szavam.....

Minden szavam, s abban a betűk
Jövőt rónak az álmodóknak.
Csupa Zöldet, benne sokszínű virágot.
..és milliónyi gyümölcsfa abban áll ott,
És szőlő vessző,
és búza tengerek,
és a végükben sok apró vonzó berek,
és patakok csobognak amerre lépsz.
Édes vizük tiszta,
s hídjuk rajta ép.
Hegyek oldalában oltalom.
Jószágot nevel rajta Föld bolyhokon Újabb millió
térdedet verdeső repkény.
A pázsiton hold jár, rajta Őz.
S az öz feje kezedben múlatja az időt.
S hozzád szalad a nyúl.... lábadon simogat,
s Te nem űzöd el, mert a tájakat szépíti 
a sok apró szőrös kis lábnyom.
És kiemelkedik a tájból az Ember, ki Őrzi
annak szépséges melegét.
Haján nincs olaj, csak vízcsepp.
Köntöse fátyla sokszínű időknek 
miket oly régen tanulságul elpergetett.
Saruja lágy fűzfa kéregből fonott.
Nem érint Földet ..csak a lábnyomodra illeszt
harmatot, hogy apró szorgos bogarak szépek
áldják vele a Tisztességet.
Ők maguk fürdenek annak fényében.
Apró gyerek bogarát tenyerén hordja.
Tanulja nevét, mert éjszaka fogja világít szárnyáról
szivárvány zölden.
Anyja inti, gyümölcsre cseréli,
s frissen sült cipóra ujjai közé.
S amikor langy zápor esik,
Alá állnak s örvendezik, 
hogy mindig érettük megérkezik.
A magasban erdők és fenyvesek 
ünneplik az Égbe zárt fellegeket,
s amikor a gyermek félre pillant 
Csókot vált az író az álmodóval.
S minden szíven szerelem terem.


Sok Szeretettel Mindenkinek.
Évi