Táncoló kedveseimnek......

Engem miért nem hív más csak a Lélek?
Én folyton csak a lelkemből szólok, zenélek....
S ha néha azt mondom jót vihorásztam,
megítélnek, s tapogatózva örökölt vakságból hozzám el nem érnek......
Pedig a lélek zenéje édes, hajlékony mint a fűzfa ága mi szél-szerenád
dalára táncba ring...
Milyen kecses az a lepke könnyű ág mozdulva szív-hangra....midőn 
Isten hívja ,Égnek Lelke Örök Zenéjére lejteni........ 
Neked adom kicsiny Ág a szelekre mozduló tánclépések ékes szólamára.... 
azt a göndör vihorászó szívemet, hogy célba érjen ki szeret,
s ki nem szeret.
Én nem felejtelek.....
Őrzöm szívemnek súgott üzeneted.....
Őrzöm hűséged ! Áldalak. Féltelek!
Szerelmes táncom repülni tanítsa az Embereket! 
Vágyakozó násszá boldogítson a Mindenek ölére.... 
Karnyújtásnyira van csak az Isten ......
hát kapd el bátran a karját s ama szellőre hittel keringőzz vele,
s megáldja lépéseid.
Ne gondolj soha bánattal , búval,
csak táncolj Vele mellére simultan.....
Hajolj bátran a biztos kézre.
Megtart !
Szerelmed Örömzenére forgat, pörget
csípődön szerelmesed keze élteti kegyelmét zálogul 
s lábad, kezed, derekad .........
is az Ő áldásainak záloga!
Ne félj, csak mozdulj s életté érleli neked -e mozdulatsor 
magát az Életet ..............